Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 4. szám - Kántori rovat - Protestáns énekkari irodalmunk
úttal határozottabban nemzeti irányú, nvnt a századforduló után jelentkező nyugatos irány karénekirodalma. Egyesek az angol, mások a finn és más északi népek többé-kevésbbé érzelmes-hangulatos vallásos dalait adták közre magyar szöveggel. Itt a „Hozsánna” és a „Halleluja” c. énekgyűjteményekre gondolok, melyek a magyar protestáns énekkari irodalmat alig vitték előbbre. (Folytatása a következő számban.) * Folyóiratszemle „Katolikus Kántor”, 1942. március. — A „Kántorszemmel” c. rovatban érdekes sorokat olvasunk a visszatelepített székelyek kántorairól. „Ezek között a kántorság apáról-fiúra öröklődő hivatás, amit nagy komolysággal és hivatásszeretettel töltenek be. Az illetők megmaradnak földmíves foglalkozásuk mellett, semminémű képesítést nem szereztek, viszont meglepően nagyfokú zenei képzettségről tesznek tanúságot. Nemcsak apjuk mellett tanulták a kántorság tudományát, hanem elmentek jónevű kántorokhoz, ismert egyházi zenészekhez és hónapokon, sőt éveken át ezek mellett gyakorolták a kántori teendőket”. — Mosonyi Ferenc alistáli kántor a kántorszövetségbe való tömörülésre hívja fel kartársait; a kántorszövetség március 17-én Győrött kántornapot rendezett az egyházmegye kántorai számára, mely a hivatalos részen kívül a kántorok fontos kérdéseinek a közvetlen megbeszélésére adott módot, s melynek keretében egy orgona- és egy énekkar-hangverseny is elhangzott; Budapesten „Zenei kaszinó” címmel havonta egyszer összejönnek a katolikus egyházi zene munkásai, hogy a kari összetartozás tudatát ápolják. A mellékletek sorában „Panaszkönyv” címmel a kántorszövetséghez beküldött adatokból közölt szemelvények élénken rávilágítanak a kántortanítói állások jogállásának és javadalmazásának tarthatatlan helyzetére. A hangjegymellékletek közül Faragó Kálmán „Szúnyog-béka nótá”-ját és Ottó Ferenc „Virág János” népdalfeldolgozását iskolai gyermekkarok jól használhatják. „Zeneközlöny”, 1942. március. — Hodossy Béla az új nyolc- osztályos népiskolai tanterv énektanítási részét méltatja. — Szabó Gyulának a magyar ref. liturgia ismertetéséről szóló közleményéből idézzük: „Instrumentális zenét (szöveg nélkül) mindenképen tilos az istentisztelet keretében előadni”. — A „Vegyesek” rovatból: „A fővárosi protestáns egyházzenei élet fellendítésére a székesfőváros 41.800 pengőt vett fel-idei költségvetésébe. Tervbe van véve egy 64 főnyi ének- és 30 főnyi zenekar szervezése”. — Melléklet: egy vegyeskari és egy férfikari népdalfeldolgozás Vikár Sándortól. * Egyházzenei krónika 1942. március 8. Böjti zenés áhítat a budapest-óbudai templomban. Orgonáit Gergely Ferenc, énekelt a „Szenei Molnár”-énekkar Arany Sándor vezénvletével. Elhangzott Bach J. S. a-moll Prelúdium és fugája, Pachelbel, Reger és több mai német orgonaszerző műve.
