Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 4. szám - Megjegyzések - Pártay Tivadar: Gondolatok az újabb esztendőben
90 MEGJEGYZÉSEK Gondolatok az újabb esztendőben Irta : Pártay Tivadar, Arnót. Az általam nagyra becsült kedves Főszerkesztőnk körlevele, melyben felhív minket, munkatársait, az újabb esztendőben fokozott munkára, egy kissé úgy éreztem, méltatlanul érkezett hozzám is. Ugyanis az elmúlt években alig-alig szólaltam meg ennek a mindnyájunknak kedves lapnak hasábjain. Lehet, hogy hálátlanság is volt ez tőlem, mert hisz ez a lap volt az elsők között is első, amely helyet adott az én szerényke írásaimnak. Ezért, úgy érzem, kötelességem megszólalni. (Bár — igaz — én mondottam azt hiszem, épen ebben a lapban azt is, hogy a megszólaltatást nem lehet erőszakolni, annak magától kell jönnie.) Én a VIII. osztályú népiskolához és a többi szakkérdéshez bizony nem nagyon merek hozzányúlni, bevallom őszintén. Ezeknek a nevelésügyi kérdéseknek jelentőségét nálamnál hivatottabbak számtalanszor méltatták már, s én rájuk hagyom, méltassák ezután is. Ez nem lekicsinylése részemről ennek a témának, hanem őszinte beismerése annak, hogy ezen a téren nem érzem magam hivatottnak a megszólalásra. Nem kell mondanom sem talán, hogy amint minden nevelőtársam, úgy én is teljes tudatában vagyok ezeknek a kérdéseknek a fontosságának, különösen a mai megnehezedett időkben, amikor, mint minden más téren, a nevelés terén is szükségképen megnövekedtek az igények és természetszerűleg ezzel arányosan kellett növekedni a teljesítményeknek is. Legyen szabad megemlítenem itt — bár ismétlem, ez nálamnál kiválóbb nevelők feladata —, hogy szerény véleményem szerint a megnövekedett igényekkel és teljesítményekkel nem mindig áll és fog állni arányban az eredmény. Gondolok itt éppen az osztatlan falusi népiskoláknál bevezetett VIII. osztályra. Mert engedjenek meg nekem az illetékesek, de hiába emeljük az osztályok számát, szűkítjük a félórákat, mesterkedünk a tan- anyag elosztásával, s az iskolaév különböző időbeni kezdésével és befejezésével, higyjék el, hogy a heti 30 óra csak 30 óra marad — azaz minél jobban elaprózzuk, annál kevesebb lesz, mert több kopik le belőle,, és ami a legfőbb, egy tanító csak egy marad, akárhány osztályt bíznak is rá. Ehhez nem kell pedagógiai szakértelem sem, csak józan gondolkozás. És e két tény miatt félős az osztatlan VIII. osztályú népiskolák eredményességének arányban állása a beleölt megnövekedett tanítói munkával. Azonban a megnehezedett és meggyorsult idők nem sok időt hagynak a dolgok vizsgálgatására sem pedagógiai, sem más téren. Szerintem ez helyes is. Habozni, kísérletezni nincs idő. Bátran bele kell fogni az újításokba. De legyen meg a bátorság nálunk kimondani, magasabb helyeken pedig belátni azt is, ha esetleg egyes újítá-
