Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 3. szám - Dr. Schlitt Gyula, a Tolna–Baranya–Somogyi egyházmegye tanügyi esperesének székfoglalója
54 gélikus tantervi utasítás nagy fáradsággal járó munkájának elkészülését s reméljük, hogy evangélikus szellemű nevelőoktató tevékenységünk minden iskolafaj körében ez új irányelvek alkalmazásával a mostaninál sokkal gazdagabb gyümölcsöt hoz és valóban olyan lesz, amilyen irányt az evangélikus nevet viselő iskolától egyházunk s az evangélikus öntudat joggal elvárhat és megkövetel. Adja a Mindenható, hogy ez a munka valóban áldást hozzon és mielőbb éreztesse a maga jótékony szellemét iskoláink életében. Somogyi B. Dr. Schlitt Gyula a Tolna—Baranya—Somogyi egyházmegye tanügyi esperesének 1940. évi október 10-én, Sárszentlőrincen elmondott székfoglalója. Bizalmatok az egyházmegye tanügyének élére állított. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy munkára hivattam és szolgáljak egy nagy közösséget. Elfogadtam a megbízatást, vállaltam a munkát. Tettem azért, mert a közösség bizalma kötelez és nagy eszmények szolgálatában égetni el a lelket a férfi legszebb földi hivatása. Az eszmény pedig, melynek megvalósítása szolgálatra hív nagy, a legnagyobb. Feladatom lesz irányítani, vezetni azt a munkát, mely a Krisztus örök eszméinek lendítő erejét igyekszik a gyermek lelkén keresztül belevinni a társadalom életalakulásának motorjába. Itt érzem, feladatomnál sokkal súlyosabb a rámhárult felelősség. Az Isten és ember előtti felelősség világosságba állítja a feladat- teljesítést s a vele kapcsolatos összes körülményeket. Megmutatja a munkát egész nagyságában s rávilágít erőim fogyatékosságára, de kételyeim között, vájjon meg tudok-e felelni, odautal Isten elé. S Isten kegyelmét ígéri. Ez ígéretben eltűnik előttem munka, nehézség, kétely. Csak Isten parancsát hallom: menj, mert menned kell. Én pedig azt felelem az én kegyelmes Uramnak: Küldj bárhová, s megállók, ahová állítasz. Benne bízom egyedül. Ő a gyarlók ereje s a gyengék diadala. Azt mondják, új világ van kialakulóban. Én azt mondom, míg régi emberek erőfeszítései között vajúdik az alakulás, addig csak a tegnap jöhet és a holnapi nap is összes életjelenségeivel csak a tegnap, a mult, a régi lesz. Kétségtelen, a néplelket hatalmas áramlatok mozgatják. Valami ideges keresés vibrál végig a történelem erővonalain. A jobb, mondjuk a könnyebb életet keresik. így mondják. Szerintem semmi egyéb ez, minthogy az ismeretlen Istent keresik, ki ezerszer megmutatta magát, de akit a rohanás mindig elfelejtetett az emberekkel. Beteg ennek a társadalomnak az organizmusa, le egészen az élete gyökeréig. Minden megmozdulásban gyógyulást keres. Vagyont, vért, becsületet áldoz, mindent, de útjai is betegek. Eltévelyeg. Kívülről beléje zuhanó áldásként várja az újat, a jobbat, a könnyű életet. Pedig a gyógyulás csak belülről jöhet. Egyedül belülről. A lelkek mélyéből Nem
