Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 3. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
69 A búcsúzó igazgató-tanító meghatottan köszönte meg a megbecsülő szeretet megnyilatkozását. Rámutatott a közte és az egyházközség lelki vezére, továbbá vezérkara: a presbitérium, egyháztársadalmi egyesületei és az egész közönsége között mindig fennálló jóviszonyra. Sokkal többször érezte lelkészének magatartásában munkatársi szeretetét és kitüntető, megtisztelő bizalmát, mint egyházi íelsőségének, mint felsőbb hatóságának képviselőjét. Megköszönte, hogy figyelmét mindig felfelé irányitotta, hogy nevelő- oktatói és egyesületi munkájában mindig támogatta s így együtt tudtak szolgálni evangélikus nevelésoktatásügyünknek. Az emléktárgyakat megbecsülésnek tekinti, amelynek értékénél sokkal nagyobb a jelentősége, hiszen még szorosabbá fűzi az amúgy is elszakíthatatlan szálakat, amelyek a távolból is fennmaradnak mindkét állomáshelye iránt. Jóra, az iskola és utódja megbecsülésére intette tanítványait s szeretettel búcsúzott az egész megjelent közönség minden egyes képviselőjétől. A búcsúzás folytatódott a vasúti állomáson, ahová elutazáskor a távozót és nejét ismét sokan kísérték és virágcsokorral és köny- nyek közt elhangzó jókívánságokkal intettek búcsút a távozók felé. Köszönet. Lapunk februári számában Rozsondai Károly tanítóképzőintézeti igazgató meleghangú, mélyenjáró fejtegetésben foglalkozott a gyakorlóiskolai tanítói hivatás és az evangélikus tanítóság kérdésével abból az alkalomból, hogy csekélységem a soproni gyakorlóiskolához került. Ugyancsak e címen közöl mai számunkban Griesz- haber E. Henrik is megjegyzéseket a felvetett kérdéshez s meg nem érdemelt, messzemenő méltatást szentel eddigi munkásságomnak. Hasonló megnyilatkozással jelentkezett magánlevelében régi egyesületi vezetőférfiúként mostani tiszteletbeli elnökünk: Perényi Rezső. Nem volt könnyű dolog dönteni afelett, hogy helyet adhatok-e személyi jellegű megnyilatkozásnak saját énemet illetőleg. Csak . nagy tusakodás után és erőteljes fellépésre tettem ezt meg. Sohasem kerestem az elismerést, sem a népszerűséget vagy személyi érdekeket. Most is csak a szeretet és bizalom megnyilvánulásának jeléül engedtem a velem foglalkozó sorok közlését, tudva, hogy személyeken felül az eszméknek, a közösségi gondolatnak, a megbecsülő munkatársi jóviszonynak szólnak azok s nem hiúság vásárának hangjai. Hálásan köszönöm a felém nyújtott bizalom megnyilvánulását. Hiszem, hogy mind valóra válik, amit új állásvállalásommal kapcsolatban további munkásságomhoz a cikkírók oly nagy várakozással fűznek. Ha pedig csalódnék e reményemben s máskép alakulna a helyzet, akkor tudom feladatomat s nem leszek a jóügy kárára egy óráig sem, hanem átadom a helyet az arra alkalmasabb vezetőnek. A megnyilatkozásokat hálásan köszönöm. Somogyi Béla.
