Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 2. szám - Rozsondai Károly: A tanítóság és a tanítóképző gyakorlóiskolája
28 A tanítóság és a tanítóképző gyakorlóiskolája. Ebben a címben megjelölt kérdés olyan, hogy felvetése és tárgyalása az evangélikus tanítóság folyóiratában bármikor megokolt lenne. Rendkívüli időszerűséget ad azonban megvilágításának az a körülmény, amelyet az olvasók a most közzétett bejelentésből vesznek tudomásul: Somogyi Béla az Országos Evangélikus Tanítóegyesület elnöke, az Evangélikus Népiskola szerkesztője, körmendi evangélikus népiskolai igazgató-tanító megvált eddigi állomáshelyétől és a soproni evangélikus tanítóképző-intézet gyakorló-iskolai tanítójának munkakörét foglalta el. Ez a tény a tanítóságban bizonyára élénk érdeklődést vált ki és véleményalakításra késztet. Az elnöknek és szerkesztőnek személyét érthetően kíséri a közfigyelem. Somogyi Béla munkásságát, egyéniségét a tanítótestvérek jói ismerik, becsülik, értékelik és szeretik; az evangélikus tanítóképzőkre, köztük a soproni intézetre is a tanítvány ragaszkodásával, tiszteletével és hálájával tekintenek. Ebből az alkalomból meg kell szólalni az alma maternek, hogy lemérje az elvek és a való helyzet, az elgondolások és a gyakorlati célszerűségek mérlegén ezt a változást. Az egyházi főhatóság és az intézet tanári testületé lelkiismeretes, gondos mérlegelés után fog lalt állást Somogyi Béla meghívása mellett. Az evangélikus tanítóság száma nem annyira nagy, hogy nem érezhetnők magunkat egy nagyobb cs'alád tagjainak. 408 mindennapi iskolánkban 790 tanító s 3 líceumunkban és tanítóképzőnkben 32 tanárunk tanít. Jobban ismerhetjük tehát egymást, mint azok a munkaközösségek, amelyek száma ezrekre rúg. Ebben a nagyobb családban folytassunk eszmecserét a müködö tanítóságunk, országos elnökünk, a lapszerkesztő, a gyakorlóiskola és a tanítóképzés viszonyáról. Kiindulásul állapítsuk meg, hogy ezek a tényezők szorosan ösz- szetartoznak és egymásért vannak. Egy másik alapvető megállapításunk az, hogy a tanitoképzés és a gyakorló-iskola van a tanítóságért, a tanítóság a népiskoláért, a népiskola a népért, az egész nemzetért. A szolgálatnak ez az útiránya: csak más-más lépcsőfokon állunk, de egyikünk sincs az önmaga érdekeiért. A cél a közösségnek, egyháznak és nemzetnek a szolgálata. Talán ma sokkal fokozottabban közösségi célú minden szolgálat, mint nyugodtabb és lassúbb időkben. Hogy a népoktatás és a tanítóképzés együvé tartoznak, azt a tör- vényhozás is felismerte és kimondotta. Az 1868. évi XXXVIII. t.-c. a népiskolai közoktatás tárgyában címet viseli s ebben az alaptörvényben népoktatási intézetekként az elemi és felsőbb népiskolákat, a polgári iskolákat és a tanítóképzőket szervezi. 82. §-ában megkívánja, hogy: ,,A képezdének egy gyakorló-iskolával kell összekötve lenni, melyben a növendéktanítók gyakorlatilag képeztethes- senek“. A 84. §. így szól: ,,A tanári személyzet egy igazgató-tanárból, legalább két rendes s egy segédtanárból és a gyakorló-iskolában működő egy tanítóból áll“. A most még két tanéven át érvény-
