Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 10. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
262 unokáiknak arról a tanítóról, ki valamikor nevelte, oktatta és irányította őket sok nagy szeretettel, hűséggel és odaadással. Osztatlan iskolájában állandóan 100—120 tanuló ült lábainál, csak néhány évvel nyugdíjba vonulása előtt szervezték meg iskolájában a II. tanítói állást. Az evangélikus tanító mintaképe volt mindenben. Tanításához munkájához és életéhez a Bibliából merített erőt. Amit ma oly sokszor hangoztatunk, hogy az evangélikus iskolát evangélikus szellem hassa át, hogy minden tanításunkban az Istenbe vetett hit, vallásosság, igaz evangélikus öntudat mint alapgondolat ott legyen, hogy az evangélikus vonatkozások soha el ne maradjanak, ebben utolérhetetlen mester volt. Igazi mestere volt a káté, bibliai történetek, egyháztörténet tanításának, egyházi énekek tárgyalásának. Még mindig magam előtt látom a bükkösdi ev. népiskolában, amint egy- egy vallástani órában magával ragadta a gyermekeket egy magasabb, tiszta légkörbe, ahol mindenről megfeledkezve, ami a földön van, csak az Isten közelségét érezve, felhangzott a kisgyülekezet ajkán: „Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes minden föld az ő dicsőségével!” Felejthetetlenek azok a gyermekistentiszteletek (Christenlehre), melyeket ádvent első vasárnapjától húsvétig tartott minden vasárnap, d. u. az ő filiájában. Hogy sereglett oda a falu apraja-nagyja! Kis gyermekek, ősz emberek hallgatták a Krisztus evangéliumát; imádkozott, énekelt a gyülekezet, mely nagy ünnepek alkalmával, amikor külön igehirdetést tartott a felnőtteknek, nem fért el a tanteremben s ott szorongtak a folyosón és az ablakok alatt, hogy hallgassák az Igét és épüljenek. Ami vallásosság, egyházszeretet és evangélikus öntudat van a szülőfalumban — s tudom, hogy van ma is! -— az Ziermann Mihály evangélikus hívő lélekkel végzett tanítói munkásságának és életének a gyümölcse. Ziermann Mihály magyar szívvel és magyar lélekkel végezte nehéz munkáját ott a határszélen. Magyar szótól, magyar daltól volt hangos az ő háza, udvara, kertje. Iskolájában a magyar nyelvet kiváló eredménnyel tanította; a magyar föld szeretetét és a magyar hazához való hű ragaszkodást kitörülhetetlenül beleírta növendékei szívébe. Ezért ismételten elismerésben és jutalomban részesült a felsőbb hatóságok részéről. Hogy mit érezhetett hazáját és nemzetét forrón szerető szíve a nagy összeomlás után, mikor Trianon szétválasztotta gyermekeit, unokáit, azt csak ő tudná megmondani. Ziermann Mihály a szív embere volt. Meleg szeretettel és jóindulattal volt eltelve minden embertársa iránt. Gyülekezetének, annak minden tagja öröme vagy bánata az ő öröme és bánata is volt. Mindenki ő ügyes-bajos dolgaival hozzá sietett és boldog volt, ha valakinek segítségére lehetett. Az ő vendégszerető házában a közel vagy távolról jött barát, ismerős, vagy akár idegen is, kedves vendég volt s azonnal otthon érezte magát. Szeretetet adni, mindenkivel jót tennni, az volt az ő élettársa, szül. Vollmann Karolina legnagyobb öröme és boldogsága. Áldott feleségét és nyolc gyermekét (két fiú, hat leány jó édesanyját), 40 évi boldog házasság után temette el.
