Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 10. szám - Sátory Vilmos: Ifjúságnevelésünk ügye
247 évei még e téren nem értek véget, de megállapítható, hogy helyes irányban halad a mozgalom. A hangsúly mindinkább a nevelésre terelődik át és inkább a felsőbb évfolyamok foglalkoznak tervszerű katonai előképzéssel. Egy ideig a cserkészet és a leventeszervezet versenyzett a honvédelmi kiképzésben elért eredményben, ezzel azonban a cserkészet a maga sajátos és mélyebben járó lelki nevelését kénytelen volt elhanyagolni. Viszont a. hivatalos támogatásban és minden kiképzési lehetőségben részesülő levénteintézménnyel nem vehette fel a versenyt. így történt, hogy a cserkészet— lehet, hogy csak átmenetileg, — holtpontra futott, cél nélkül maradt. Gyakorlatilag az lett ennek a következménye, hogy a cserkészleventekereteket megszüntették, minden ifjú elsősorban a leventekötelezettségének tesz eleget s csak azonkívül lehet cserkész, ha kedve tartja. Minthogy a legtöbb ifjúnál ez a fizikailag rendelkezésre álló időből nem kerül ki, a cserkészek száma erősen megcsappant. Hozzájárult ehhez, hogy a cserkészet az eredeti, a fiú lelkületének annyira megfelelő, romantikus színezetű céljait feladta s így a vonzóerejéből veszített. Most újabb célokat igyekszik feladatai közé beállítani, amelyek a modern magyar nemzeti élet célkitűzésébe vágnak szervesen; ilyenek a telepítési akció, az országjárás, magyar-szór- vány-Iátogatás, falukutatás, stb. Ez azonban már nem félig játék — félig munka, — hanem egész komoly kötelességvállalás. Mindenesetre méltó a cserkészet múltjához és reméljük, hogy a magyar fiú-ifjúság elég érett lesz ahhoz, hogy a modern magyar cserkészet kötelességtöbbletét vállalja! A nemzet szempontjából azonban előtérbe került az egyetemes ifjúságnevelés szükségessége. Ezt kívánja korunk, ezt mutatják az új alapon szervezkedett államok. Ezt a nevelést kell átvennie a leventeintézménvnek. A trianoni korszak elmúltával a leventekiképzés szabadabban választhatja meg céljait. Nem áll fenn többé annak a szüksége, hogy katonaságunkat itt képezzük ki, öncél lehet az ifjúság testi és lelki vezetése és nevelése. Hogy ez milyen utakon és milyen eszközökkel történjék, ezt nem kell keresnünk, hiszen itt van a cserkészet, amely kitűnő nevelőnek bizonyult, egy nemzedéket nevelt hazafias, vallásos, fegyelmezett, becsületes magyaroknak. Ezen az úton kell haladnia a leventenevelésnek is. Elvonni a fiút az utcától, a kocsmától, a rossz társaságtól, célokat és eszközöket adni neki, lelkét művelni és nemesen szórakoztatni. Egészben véve fegyelmezett, hazafias ifjút nevelni belőle, aki mindenütt és mindenkor egészemberként fogja megállni a helyét. Sportot művelni, elsősorban nem a versenyekért, hanem magáért a sportért, annak testet-lelket fejlesztő hatásáért. A katonás külső fegyelem mellett bensőségesebbé kell tenni a leventékkel való érintkezést, több lelket adni, hogy az ifjak is lelkileg feloldódjanak és kérdéseikkel bizalommal forduljanak vezetőikhez. Ez a bensőséges hang, ami a lelki vezetés alapját képezi, eddig még nem jutott kellő kifejezésre a leventenevelésben, mert eddig leventekiképzés volt és nem nevelés. Hogy ezt keresztül lehessen vinni, ahhoz az szükséges, hogy kisebb csoportok alakulja
