Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 9. szám - Könyvismertetés
240 család című könyv és a Talmud“. Hasonlóképpen felsorolja könyv- állományát Hegyes Ferenc (Szakoly) is. „Községünkben az emberek nagyrésze újságot olvas, a kevesebbik része történeti könyveket és Bibliát. Vannak egyesek, akik nem olvasnak egyáltalában. Könyvtárunk az nincsen. Nekem van kilenc könyvem, négy történeti, négy gazdálkodási, amelyeket Nagy kálióban a szakiskolától kaptam és egy Bibliám.” A ponyvaregényekről mond ítéletet Kántor József (Dögé): „Én nagyon szeretek olvasni, hacsak egy kis idom van, mindjárt olvasok. De sokszor azon múlik, hogy nincs könyv. Falusi embernek nincsen pénze drága könyvekre, azért nagyon el vannak terjedve az olcsó ponyvaregények, ebből pedig csak a rosszat tanulhatjuk meg. Nekem is van egy pár darab jó könyvem, Petőfi, Jókai és más íróknak a munkái, de ezeket már ötször is olvastam, mert nincs újabb. Aztán vannak az olcsóbbak, ponyvák, amelyek elég izgalmasak és kalandosak, de nem építők.” Sipos Ferenc (Kékese) azon kevesek közé tartozik, aki mindent olvas, akinek rendelkezésre áll minden könyv, amit olvasni akar. „Olvasok odahaza, — írja —, újságot, történelmi könyveket, regényeket, meséskönyveket, gazdasági szakkönyveket, Bibliát és imád- ságos könyvet. Ezek mind rendelkezésemre állanak.” Nem egy dolgozatban említik a hallgatók a könyvek között a Bibliát. Sztankó András (Nyíregyháza) is azt írja, hogy: „Édesapámtól láttam, hogy Bibliát olvas, én is kezdtem most belőle olvasni.” A negyedik és egyben utolsó dolgozatnak ez volt a címe: Milyen gondolatokkal távozom a népfőiskoláról? Ez volt a legérdekesebb és a legfontosabb kérdés, erről írták a hallgatók a legjobb dolgozatokat is. Ha annak a sok elgondolásnak, tervnek és nekibuzdulásnak csak egy hányada válik is majd valóra, ami ezekben a dolgozatokban kifejezésrt jutott, már akkor sem volt hiábavaló a tanfolyamunk. B. Nagy Gyula (Berkesz) dolgozata: „Én már azelőtt is hallottam, de most tapasztaltam és egészen bizonyos lettem abban, hogy a nemzet csak úgy élhet és virágozhat, ha a fiai egymást szeretik és megbecsülik. Az igazi szeretet és megbecsülés eltünteti a különbségeket. Tehát nincs különbség a honfi és honfi közt, a falu és város közt. A városi ember bent a hivatalában, vagy műhelyében dolgozik, a falusi pedig kint a gazdaságban. Mindkettő dolgozik, mindkettő magyar és testvér. Hazamenet az lesz az első dolgom, hogy ezt tudtára adjam szüleimnek, legény barátaimnak, de az embereknek is. Nem kell gyalázni a városi urakat, azok is dolgoznak, mégpedig nemcsak magukért, hanem mindnyájunkért. De nemcsak most dolgoznak, hanem dolgoztak akkor is, mikor azért pénzt kellett kiadniok, amikor tanultak sok-sok évig. Hiszen majd minden városi úr, mire hivatala lesz, már a fején alig van haj a tanulástól, meg a gondtól. De úgy érzem, sok mást is keli tennem. Elsősorban az ifjúságot kell komoly munkára indítani. Komolyan fogja fel az ő dolgát, mert csak így lehet belőlük igazi, komoly, istenfélő magyar gazda. Éppen ezért igyekszem segítségére lenni a mi tanítónknak abban, hogy a legényeket és az idősebbeket is oktassa, hogy tapasz
