Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 1. szám - Hírek - Kántori rovat
23 hangjeggyel végződnek: mindenütt tiltakozni fogunk a záróhang hosszúsága ellen. Valahogy úgy érezzük, hogy ezeken a helyeken a záróhang és a rákövetkező lélekzetvételi szünet nem igényel többet összesen egy félkótányi időnél. Hogy áll a dolog a fél- és negyedkótás végződéseknél? Ha a „Mint a szép híves patakra” második dallamsorát elénekeljük, akkor is azt fogjuk érezni, hogy a befejező félkóta már egymagában elég nyomatékot ad, de a korona által jelzett külön megnyújtás teljesen felesleges. Ilyenkor a következő dallamsor elejét „a tempo” kell elkezdenünk, tehát a lélekzetvétel idejét a végző félkótából kell elvennünk. A negyedkótás végződés kétféle változatban fordul elő. Az egyik a következő sor felütéses kezdete előtt álló negyed. Ezt sem kívánjuk a korona értelmében nyújtani, csupán utána kívánkozik egy kis lélekzetvételi szünet. Megjegyzem, hogy ilyen helyeken nem egyszer pontozott félkóta áll a negyed helyén (pl. „Krisztus, te vagy életem”), ennek az értelme azonban ugyanaz, mint a negyedé, mert csupán a négynegyedes ütem látszatának a következetes fenntartása érdekében jegyezték ezeket a végződéseket pontozott félkótának. A negyedzárás másik áldozata a leütéses kezdet előtti kéttagú végződés (pl. „Csak halandó, elmúlandó”, vagy „Minden ember csak halandó”). Ezekben az esetekben a záróhang megnyújtása még ke- vésbbé kívánkozik, mint előbb, sőt a lélekzetvételre maradó időt is egészen rövidre kell szabnunk, nehogy a következő sorkezdet felütésesnek érződhessék. Látjuk tehát, hogy a korálkönyvben a korona szinte sohasem jelenti az alatta levő hangjegy nyújtott éneklését, sőt ellenkezőleg: igen gyakran a korona alatti hangjegyet a látszólagos értékénél még íövidebben kell hangoztatni. Hogy az egyes dallamsorok végén pontosan mennyi szünetet kell tartanunk, azt ne a korálkönyvi lejegyzéstől, hanem az egyes dallamok szerkezeti tagoltságától tegyük függővé. Négysoros dallamnál az 1. és a 3. sor végén egészen kis szünet elegendő; valamivel többet várhatunk a 2. sor végén. Nyolcsoros dallamnál az 1—2., 3— 4., 5—6. és 7—8. sorok egymás között szorosabban összetartoznak, tehát ne válasszuk szét ezeket annyira, mint a 2. sort a 3.-tól, a 6. sort a 7.-től. Ez utóbbi sorok között valamivel nagyobb legyen a szünet, de a 4. és 5. sor között egész határozott metszetet kell éreztetnünk. Ezúttal nem térhetek ki az összes dallamszerkezeti típusok sorvégeinek a rendjére, csupán annyit jegyzek meg, hogy egy-egy énekvers végeztével ne vágjunk bele azonnal a következőbe, hanem tartsunk annyi szünetet, amennyi ezt a legnagyobb egységet kellőképpen lezárja. Ha koráléneklésünk ritmikus volna, akkor ilyesféle problémák nem merülnének fel, mert a ritmikus lejegyzésmóddal pontosan ki lehet fejezni a sorvégző hang, vagy a sorközi szünet hosszúságát. Régente legfeljebb az egész dallam legvégső hangja fölé írtak koronát. A koráldallamok ritmusának kiegyenlítése és egyenlő ütemekbe való beosztása hozta magával a korona sorvégi alkalmazását. Elsőnek Störi (Stuttgart, 1710.) korálkönyve alkalmazza következetesen a koronát, de pl. König (1738.) csak ott ír koronát, ahol nem jutott
