Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 8. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
202 munkáját. Sokszor csodálhatta munkabírását. Dolgozott az iskolában, azonkívül: szóval, tollal. Hivatását mindig hűen töltötte be. Hálával emlékezik meg szorgalommal és tehetséggel végzett közérdekű munkásságáról, amelynek híre eljutott a legmagasabb helyre is. Akkor érkezett ide onnan a kitüntetés, amikor az Űr súlyos csapást mért rá: nejének elhunytéval. Amint egykor Illést angyal illette és megerősítette, szolgáljon a kormányzó elismerő levele, egyházi hatóságának, tisztelőinek efölötti öröme biztatásul: „Kelj fel és erősödj meg!“ Majd németül fejezve be szavait, köny- nyek között fejezte ki a maga baráti szívének örömét. Dr. Imre József tanügyi fogalmazó a kir. tanfelügyelő, a kir. főigazgató s a maga nevében szólva kifejtette, hogy a szavak elmúlnak, de a példák megmaradnak. Az egész tanítóság ünnepén a fémjelzés a magyar tanítónak egy példaképe. Messze vagyunk már attól a régi közmondástól: „Quid dei oderunt, pedagogum fecerunt“. (Kit az istenek gyűlöltek, pedagógussá tettek.) Schneller azt hirdeti, hogy a pedagógus egyéniség legyen. Az egyéniség a maga értékeit az életben megvalósítja, kifejti. Jogosan ünnepelünk azért ez ünnepen, ahol az ünnepelt elmondhatja: „Istenem, köszönöm, hogy szerettél és engemet nevelővé tettél“. Polster Rezső igazgató a soproni népiskola tanító-testülete s a maga érzelmeit tolmácsolva, megemlékezett Gráf Samu 35 évi soproni tanítói és 15 évi igazgatói működéséről. Ők, az ő kartársai tudják, hogy mennyit dolgozott Gráf Samu. Második családja volt az iskola tanító-testülete. Azért e kitüntetés az ő örömük is. Kívánja, hogy legyen élete tovább napsugaras. Majd németül fejezte be szavait, szintén nyilvánítva örömét. Az üdvözlésekre válaszolva, Gráf Samu köszöni a kitüntetést. Feldúlt lelkiállapota miatt csak röviden felel. Hosszú: 40 és‘/2 évi szolgálatát Isten után boldog családi otthonának: feleségének, hálás gyermekeinek s barátai megértésének köszönhette. így egészségben adhatta át egy félév előtt katedráját. Boldogan ment nyugdíjba, de egy szörnyű csapás megsemmisítette boldogságát. Bízik a jó Istenben. A szomorú napokban vigasztaló szavakban is volt része s így különös hálával fogadja a kormányzói elismerést, amit e szomorú napokban nyújtottak feléje. A legjobb tudása szerint szolgált, mint néptanító és szolgálta hivatása keretében a sokszázra menő szegény iskolásgyermekek ügyét. Ziermann üdvözlő szavait németül köszönve meg, kérte a főispánt köszöneté és tisztelete tolmácsolására s ezt nyilvánította mindazoknak, akiknek üdvözlését vette. A díszközgyűlés után számos tisztelője fejezte ki jókívánságait Gráf Samunak kitüntetése alkalmából. Országos Tanítóegyesületünk elnöke is tolmácsolta az egyesület köszöntését s Isten áldását kívánta az ünnepelt további életútj ára. A kitüntetésnek lapunk is örül s az ünneplésben ezúton osztozva, hálásan gondol Gráf Samunak lapunk hasábjain végzett sajtó-szolgálatára. Abban a reményben teszi ezt, hogy a Mindenható őt továbbra is megáldja jó erővel, egészséggel és így tollával még szolgálja az egyetemes tanítóság s különösen az evangélikus tanítóság ügyét. S.
