Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 8. szám - Műhelyünkből
196 b) Elmélyítés: Bibliai helyek: Máté 4, 10,, I. Péter 5, 8. és Jakab 4, 4. c) Ének: Mind jó, amit Isten tészen... B) Kidolgozás. I. Előkészítés. a) Ének a 363. ének 1. és 2. verse (Légyen, mint Isten akarja . . .). Ima. b) Ismerkedés a gyermekekkel. Kapcsoló ismétlésben észrevé- tetem a gyermekkel, hogy a jó Isten a föld csúszó-mászó állatait, az ég madarait, az erdő, mező vadjait többé-kevésbé akarattal ruházta fel. Eseteket mondok el ennek igazolására, figyelembe veszem a gyermek tapasztalatait. — A teremtés koronája, az ember is kapott, mégpedig nem ösztönös, hanem gondolkozó, szabad akaratot. Isten nem gátolja az embert az ő elhatározásában és cselekedetében. Utalok a jerikói úton haladó három bibliai alakra, a gyermek mozgási szabadságára, vagy a ma élő ember jó és rossz cselekedetére. c) Ha az embernek van, Istennek még inkább van akarata. Ezt látjuk a világ teremtésében, fenntartásában és kormányzásában. d) Isten akaratáról szól az Ür Jézustól tanult imádság 3. kérése, melyről a mai óránkon tanulni fogunk. II. Megértetés. a) Elmondom a 3. kérést Luther-féle magyarázatával együtt. b) Mi az Isten akarata? — Közlöm, hogy Isten akarata alatt értjük mindazt, amit az Isten tőlünk kíván, vagy amit velünk tesz, amit Isten akarata szerint tennünk, vagy szenvednünk kell. — József, Faraó és Jézus történetével szemléltetem, hogy Isten véghez viszi az Ö akaratát a nagyvilágban mindenütt, még ott is, ahol az emberek elleneszegülnek. — Tehát a 3. kérésre nekünk van szükségünk és nem Istennek. Vizsgáljuk, hogy mi gátolja Isten akaratát? Luther három tényezőt említ. (Gyermekek felsorolják.) Ördög, világ és a mi testünk. (Ezeket a szavakat felírom.) Nézzünk szembe először az ördöggel! Színpadon, képeken feketének látjuk, lólábbal, szarvval. Tartózkodási helye a kárhozat, a pokol, de éppen úgy lakása az átalkodott • emberi szív is. Ott van mindenütt az emberrel. Figyeli minden mozdulatát s alkalmas pillanatban lecsap rá. Még Isten fiát sem átallotta megkísérteni. Hogy is történt, olvassuk el! (Máté IV., I—II.) — A történet megbeszélése után a gyermekek között önvizsgálatot tartok. Kit mikor környékezett meg, vagy ejtett tőrbe az ördög? Rövid csend után, lesütött szemmel, pirulva eseteket mondanak el. Ügyelek arra, hogy az ilyen apróbb gyerekes csínyek elmondása kellő komolysággal történjék. Bűntudatra ébresztem őket s figyelmüket Jézus határozott fellépésére irányítom. A gazdag földmíves példájával rámutatok, hogy a szerencsében azt kérdezi az embertől az ördög, hogy mi szüksége van az Istenre annak, aki mindenben bővelkedik? Jób esetével azt világítom meg, hogy ha sorsunk kétségbeejtő, akkor azt kiáltja: „Érdé-
