Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 8. szám - Hajas Béla: Lehr András, Petőfi lőrinci oktatója
186 kezdte. Javakorban volt még, 45 esztendős, az új munka csak felfrissítette erejét. Kedvelt tárgyát, a római irodalmat tanította. Később inkább a felső osztályok és a teológia latin tanára lett. Két év múlva véglegesítése is megérkezett, ily módon jövője teljesen,, biztosítva volt. Az egyik értesítőben Horatius legnehezebb epiistolá- jának, a II. 1. levelének a fordítására vállalkozott. Utóbb megválasztották a kerületi tanárvizsgáló bizottság tagjának. Anyagilag nem volt ugyan irigylendő helyzetben, mert népes családjának a fenntartása sok fáradságba és lemondásba került. Azonban gyermekei szépen fejlődtek s nagy reményekre jogosították a jóságos szülőket. Két fiúk már kezdetben a líceumba járt. Olyan évek is voltak, hogy egyszerre három fiú tanult ott s mind a három kiérdemelte az ösztöndíjat. A tudós tanár leányait is gondosan taníttatta: otthonában pedig szorgalmas tudományos és irodalmi élet folyt. A fiúk maguk is törekszenek fenntartani magukat: magántanítással foglalkoznak, az iskolában pedig kitűnő eredménnyel haladnak előre. Szorgalmas tagjai az önképzőkörnek. Az anyakönyv ma is tanúskodik róla. Ezek az adatok az egykori soproni értesítőkből s az önképzőkör jegyzőkönyveiből kerültek elő. Az önképzőkör jegyzőkönyveit dr. Ruhmann Jenő volt szíves e dolgozat részére baráti szívességgel áttekinteni. Sopronból még több adatot is remélek, mert a kerületi levéltár valószínűleg meglepetéseket rejteget magában. Az egyházkerületi jegyzőkönyvek nem mondanak el mindent: több adatot rejt magában a püspöki iktató, a püspöki irattár s a tanári és bizottsági értekezletek jegyzőkönyve. Lehr Andrásnak 10 gyermeke volt. Kettő Lőrincen csecsemő korában halt meg, egy felnőtt fia a majosi temetőben nyugszik, egy pedig a pozsonyi temetőben pihen. A nagy halott koporsóját csak hat gyermek állhatta körül. A jeles tanár leszármazottjai a magyar tudományosság büszkeségeivé lettek. Lehr Zsigmond, Lehr Albert, Tolnai Vilmos és Gombocz Zoltán nevét az eddigiek során is megemlítettük. Az ő munkásságuk ismertetése a nyelv- és irodalomtudomány búváraira tartozik. Mi a család első tanult tagjával óhajtottunk megismerkedni. Még él soproni öregdiák, aki látta Lehr Andrást. (Nemrég ünnepelte 89-ik születése napját.) Beszéltem olyannal is, aki I. osztályos korában kezet csókolt neki s ezt az élményét 75 esztendős korában sem felejtette el. Igaz, hogy II. osztályos korában ott volt a temetési menetben. Meleg szeretettel hallgatta végig e sorok írójának a Lehrekről szóló első felolvasását. Talán érezte, hogy a felolvasót is megihlette Luther lelke s megihlették azok a nagyjaink, kikről a „Luther lelke” 3 kötete oly gazdag tudással s oly nagy szeretettel és büszkeséggel emlékezik. Kozma Andor költői emléket emelt a nagymesternek s arra figyelmeztet bennünket, hogy Tisztelet adassék tudós Lehr Andrásnak! Becsüljük is meg a reá vonatkozó adatokat. Meg lehetünk győződve: minden újabb adat igazolni fogja, hogy egyik jeles pedagógusunk alussza örök álmát a soproni evangélikus temetőben.
