Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 1. szám - Műhelyünkből
19 Hitványainknak az egyháztörténeti eseményben megmutatni és megmagyarázni az ige útját és sorsát. Az ige útja más és más az egyes történelmi korokban. Hatalmasok küzdenek ellene (Heródes Agrippa, Dioklecianus, Trajánus, Julián, — Koppány, Gyula stb.), papol: és uralkodók hittel vagy paranccsal terjesztik (Nagy Konstantin, Klodvig, Bonifác, Szent István, Cirill, Methodius stb.), téves és hamis tanításokkal elegyítik (VII. Gergely Krisztus helytartója, a legfőbb hatalom birtokosa, III. Ince: fülbegyónás, átlényegülés stb.), tisztaságért küzdenek (Vald P., Wiklef, Húsz, Luther, Zwingli, Kálvin stb.). Ha az ige harcosai Isten választott eszközei az ő evangéliumának védelmére, akkor ki kell hangsúlyoznunk tanításunkban, hogy Isten igéje nélkül az illető egyháztörténeti esemény nem történt volna meg. így az ember, az egyháztörténet hőse az ige védelmére Istentől rendelt eszközzé, fegyverré válik és tanításunk során emberi kiválóságok dicsérete, személyi tulajdonságok megrajzolása helyett arra mutatunk rá, hogy a tanított egyháztörténeti képben Isten kinyilatkoztatása üzen a személyeken és cselekedeteken keresztül nekünk is, egyháza ma élő gyermekeinek. Felemlítem ezt, mert tankönyveink, mint az természetes is’ nem dolgozhatják fel így az anyagot. A tankönyvek eseményanyagát az ige szellemével nekünk kell megtöltenünk. Enélkül tanításunk központja emberi cselekedetek, történetek ismertetése lesz. Egyháztörténet tanításunk inkább a magyar történet mintájára történt módszer és anyagközlés tekintetében s mellőztük az ige sorsának, történetének hozzákapcsolását. A testből hiányzott a lélek: a biblia. Tananyag, felhívás a példa követésére (erkölcsi tanulság), tehát emberek élete, sorsa példája maradt meg a gyermek lelkében a minden tanítási egységben felismerhető isteni üzenet és isteni akarat eredményének megörökítése helyett, emberek dicsőítése volt Isten dicsőítése helyett. Nem az következik ebből, mintha egyháztörténeti nagyjaink személyét ezáltal kisebbé tennők. A tény, hogy ők Isten akaratát munkálták, az igét élték, védték, érte meghaltak, mutasson rá és reá is mutat Isten választott embereinek nagyságára Ismertessük fel tehát, egyháztörténetünk hőseit az ige tette fényesebb és nagyobb porszemekké, mint a biblia minden nagy alakját is. Elkerüljük ezzel a földi dicsőség palástjába öltöztetést, de nem tesszük kisebbé alakjainkat, Gyarlóságok, tévedések pl. egyházhőseink életében is fordultak elő. Jézus még választott tanítványai- nagy gyarlóságára is rámutat (Lukács 8. 25., Márk 8. 33.). Ezt szem előtt tartva megkíméljük a gyermekek lelkét későbbi csalódásoktól. A mai életrajzregény sokszor a sárosabb felét mutatja be az ifjú olvasó előtt az iskolában eszménynek ismertetett nagy alaknak a regény-, az igazság-, vagy csak a valószerüség jogán s így meglépik az iskolai tanítás megbízhatóságába vetett hitet. Az igéből táplálkozó egyháztörténet tanítás középpontja a Krisztus lévén, egyháztörténeti hőseink esetleges gyarlósága elhomályosul a nagy bizonyosság mellett: az Isten maga választotta ki az illetőt eszközévé az ige szolgálatára. Tanításunk sohasem tévesztheti a főcélt
