Evangélikus Népiskola, 1941

1941 / 6. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész

143 Henrik szabómester és Marhauser Magdolna gyermekeként 1887 dec. 27-én Bonyhádon született. A tanítói-nevelő pálya iránti sze­retet korán ébredhetett lelkében, hisz látta és tapasztalta nagy­bátyja, Marhauser Imre tanár diákszeretetét és gondoskodását. Az ő vezetése mellett végezte a bonyhádi gimnáziumot s ugyancsak az ő ajánlására került a soproni tanítóképzőbe. Mint szorgalmas, tö­rekvő és szelídlelkű tanuló nemcsak társai, hanem tanárai szerete- tét is elnyerte. A mindig kedélyes és szolgálatkész ifjú mint zenész is kivált társai közül. Nem törekedett azonban sohasem társai fölé kerülni, megmaradt szerényen végig jó bajtársnak s így nem is akadt haragosra tanulótársai között. — 1906-ban nyert oklevelet és Mucsfán (Tolna m.), mint kántortanító kezdte működését. Öt évvel rá, 1911-ben Szárazd (Tolna m.) község hívta meg ugyancsak kán­tortanítónak. Kilenc évet töltött utóbbi helyén, míg 1920-ban szülő­városához közeli Majos községe meghívását fogadta el. Mindhárom község németajkú, részben osztott iskolájú. Nemzetiségi vidékeken s csak részben osztott iskolában eleget tenni egyháznak és hazának a kántorság mellett bizony egész embert kíván. Becsülettel iparkodott feladatának megfelelni és minden nehéz­séget leküzdeni. Dalárdákban, olvasókörökben minden igyekezettel azon volt, jó hazafikat nevelni. Sokat gondolkozott, sokat fárado­zott a nemzetiségi tanulók kétnyelven való oktatását megkönnyí­teni s őket a nyelvi nehézségeken átsegíteni. Egymás után írja meg füzetekbe sűrített tananyagkivonatait s adja segédkönyvként kezükbe. Nemzetiségű vidéken működő tanító nehéz munkájáról is szá­mos cikke jelent meg a tanügyi lapokban s az egymást követő újabb tantervek és utasítások az ő éles előrelátását igazolták. A pedagó­giai szemináriumokon ugyancsak ezen kérdésekhez ő volt az egye­düli tárgyilagos és tapasztalatokban gazdag felszólaló. A régi mesterek kátétanítása nem elégítette ki. A kérdés-fele- letes harmonikázást nem tartotta hitelmélyítésre alkalmasnak s megírta az új tanítási módszernek inkább megfelelő, jól feldolgo­zott kis kátéját, melyet az egyet, egyház is engedélyezett. Amit kátéjában hirdetett, azt életével is igazolta. Szívesen szolgált az egv- házmegye majd minden községében, mint előadó, vagy orgonista vallásos estélyeken s szinte magától értetődő volt már Grieszhaber E. Henriket minden egyházi ünnepélyen ott látni. Grieszhaber, az igazi padagógus, nem törtetett felfelé, nem kereste senki kegyét, de szolgálta az iskola és tanítóság minden ügyét gerinces férfiként. A kitüntetések és jutalmak nem jutottak neki oly mértékben osztályrészül, mint talán más, alkalmazkodni és hízelegni tudóknak, de a tanítóság, az összesség, melyben élt, vitte őt felfelé a mecsekvidéki elnökségtől a kerületi elnökségig és tovább az országos alelnökségig. Nagyobb kitüntetés, mint a kartár­sak irígységmentes elismerése tanítót nem érhet s ez kielégítette a szerénységéről közismert Grieszhabert és ösztönözte további kitartó munkára. Kétségtelen, hogy az ő adatokkal és érvekkel pompásan felszerelt memorandumai késztették a minisztériumot a búzaegység értékét 27.80 P-ről 21 P-re leszállítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom