Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 6. szám - Tállyai István: Gyermekkutatás és személyi lapok
131 A tanuló diszpozíciójának, képességeinek megállapítása nem könnyű dolog. Szellemi gyengeségre következtethetünk, ha a gyermek nem tud uralkodni reflexmozgásain; érzelmi, képzeleti élete nagyon szegényes, amint egyik forrásunk, Weszely Ödön, mondja. Bármily fontosak azonban a testi-szellemi adottságok, az iskolai eredmény nem mindig a képességek következménye. Vasakarat pótolja gyakran a képességet. A bizonyítványok nem fejezik ki mindig az arravalóságot s ezért pl. eltiltani valakit ezek alapján a felsőbb tanulmányoktól az elhelyezkedési nehézségekből kifolyólag érthető, de nem igazolható. Az iskola leginkább csak az akaraterőt és az •emlékező tehetséget bírálja el s sok kiváló férfiú — Darwin, Liebig, Helmholtz — bizony csak a hanyag tanulók közé tartozott. Az elemi iskola és a középfokú iskola alsó osztályainak tanulói leginkább az ú. n. második gyermekkorba és a serdülő korba tartoznak. Weszely szerint ekkor fejlődik ki az ú. n. logikus gondolkodás és szilárdul meg minden szellemi működés: érzelem, figyelem, emlékezet. De nem egyformán a fiúknál és a leányoknál. A leányok figyelmi energiája általában jobb, mint a fiúké. A figyelem egyenletesen növekszik 9—12 évig; a 13 év után megállapodik. Pedagógiai szempontból tudni kell, hogy a figyelem a nap folyamán is ingadozik. Legnagyobb V->9 óra tájban, 11—2 óra közt csökken. Legjobb továbbá márciusban. Az egymásután nyújtott benyomásokból Meumann szerint a 11—12 éves gyermekek 5—6, a 14 éves 6—7 elemet fog fel. E második gyermekkorban a figyelem inkább érzéki, mint elvont tárgyak felé fordul. Ütenyezéssel a figyelőképesség emelkedik. E korban továbbá a figyelem ingadozó s a gyermeknek ösztönzésekre van szüksége. Megértéssel kell tehát lennünk a gyermek nyugtalanságával szemben. E korban lép már előtérbe az állandó érdeklődés valami iránt. Szeret foglalkozni valamivel, ami érdekli. Nagyon fontos ennek felismerése a pályaválasztás szempontjából. Az emlékezet a 10—14 éves korban jobb a leányoknál. A képzelet élénk, nem mindig a gyermek előnyére, mert tervtelenül és kritika nélkül működik. A gyermek hazugságai is gyakran a képzelet élénk működésével függnek össze. Az értelmi működés e második gyermekkorban még nem képes az áttekintésre és általánosításra. Amely gyermek a korának való feladatokat meg tudja oldani, az normális: amelyik a magasabb kor számára kijelölt feladatot tudja megoldani, az fejlődésben előbbre van. A 12—15. évben a szellemi munkát gyakran gátolják az érzelmi élet zavarai. Erős fejlődésnek indul e korban az akarat és gyakran kalandos vállalkozásokra vezet. A gyermek aztán erősen alá van vetve a szuggeszciónak; kijelentései ezért nem mindig megbízhatók.* Nem mulaszthatjuk azonban el, hogy reá ne mutassunk e kor hibáira. Nagyon gyakori az indulatosság, dühösség, kíváncsiság, hiúság, vakmerőség, arcfintorítás, örökös izgés-mozgás. Lassú a gyermek felfogása, gyenge a szókincse, ítélőképessége s amellett felületes. Mindez említett dolgokat a gyermek egyéniségéről tudnia kell a pedagógusnak, hogy megértéssel lehessen a gyermekkel szemben. *) Weszely: „Bevezetés a neveléstudományba". Budapest, 1923.
