Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 6. szám - Somogyi Béla: Grieszhaber Endre Henrik
128 bánatban velem érző jó barátom. Ha egy idegen végignézte a rnajosi nagy temetést, a hatalmas gyászmenetet a hidasbonyhádi temetőig, ahol, mint szülőhelyén pihenni kívánt, világosan láthatta, s megérezhette belőle, hogy kimagasló közéleti munkást temetnek, ha csak egyszerű tanító volt is. Mi pedig, pályatársai, könnyfátyolos szemmel éreztük végig az egész temetésen, hogy azt kíséri csak ilyen részvét, akit nagyon becsültek, mélyen a szívükbe zártak, mert tiszteltek és szerettek. Április 30-án délután két órára hatalmas gyászoló közönség gyűlt egybe a rnajosi iskola udvarára. Fábián Imre és dr. Schlitt Gyula esperesek vezetésével tíz papi köntösbe öltözött lelkész, a nehéz közlekedés ellenére is sok tanító Tolna megye déli és Baranya megye északi részéből, a világi hatóságok mellett az egyházi intézmények képviselete s végül elárvult iskolájának kicsiny serege. Felcsendült a gyülekezti vegyeskar nagyon tisztán és szívbemarko- lóan szárnyaló dászdala Gáspár József igazgató-tanító vezetésével: Nähe zu dir meine Herr. Közelebb hozzád, Uram! Ezt a gyászdalt sokszor vezette az elhunyt koporsók mellett és most felette hangzott el. Dr. Schlitt Gyula rnajosi lelkész, alesperes a 104. zsoltár 10. verse alapján szélesvonalú, remekbeszabott méltatásban rajzolta meg német nyelven Grieszhaber E. Henrik emberi értékeit. Tiszta forrásként tört fel az ő életének minden munkája és mindig csak a szolgálat volt élete programja. Ebből a kútból merített ifjú és öreg, mert amit a gyermek e tisztavizű forrásból magáévá tett, hazavitte s így lett ő iskolája által a felnőttek nevelője is. Hű képet rajzolt az alesperes az elhunyt többi munkájáról is. Majd elbúcsúztatva őt végső útjára, indulása előtt hangsúlyozta, hogy könnyek kísérik útján, az emlékezésnek, az elismerésnek, a hálának könnyei s végül az ő könnyei, mint aki munkatársát siratja benne. Gyászének után megindult a hatalmas gyászmenet. A koporsót autók és kocsik hosszú sora és gyalogos gyászolók kísérik a 7 krm nyíre fekvő hidasbonyhádi temetőbe. Az iskola előtt a temető kapuja felé tartó koporsót iskolásgyermekek megható kéthangú temetési éneke fogadja és kíséri. Újból a vegyeskar összhangja zendül s utána Fábián Imre főesperes magyar búcsúbeszéde. Templomnak állítja a gyászolók elé a temetőt, ahol otthont talált a megboldogult, aki belenőtt az egyházi élet és az iskolai munka minden ágába s azután végül kinőve onnét belenőtt ide, Isten templomába, az ő igazi otthonába, ahol helyet készített neki az ő mennyei atyja. Imája és áldása után Somogyi Béla, az Országos Evangélikus Tanítóegyesület elnöke búcsúztatta őt, mint ennek az egyesületnek s a Magyarországi Tanítóegyesületek Egyetemes Szövetségének al- elnökét, továbbá a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületi Tanító- egyesületnek elnökét. Úgy jellemezte őt, mint akiről meg lehetett volna mintázni a tanítói küzdelmek, a lendületes munka, az önzetlen közszolgálat erőtől duzzadó szobrát. Méltatta mint egyesületi elnököt, mint a sajtó munkását, ki ékes magyar nyelven, kitűnő szónoki képessége és jó tolla által hintette az áldott magot a tanítói szívek sokszor közönyös talajába, kinek minden megnyilatkozása épített és szíveket hódított. Grieszhaber Henrik áldott munkameze-
