Evangélikus Népiskola, 1940

1940 / 10. szám - Kántori rovat

266 2. Soproni Felső: Kövessen el az E. E. mindent, hogy mindazon evangé­likus iskolafenntartó egyházközségek, melyeknek kötelességük lesz a törvény értelmében iskoláikat nyolcosztályúvá fejleszteni, kérjék, ahol a viszonyok meg­engedik, népiskoláik felső tagozata (V—VIII. oszt.) részére, a törvény 6 §-ának 3. pontjára való hivatkozással a szorgalmi időnek 3 hónappal való meghosszabbí­tását, vagyis az új törvény által megengedett 9 havi szorgalmi időt. Ahol pedig ez az egész tagozatra nézve nem lehetséges, legalább az V. és VI. osztályokban tartsák meg az eddigi szorgalmi időt és semmi körülmények között ne engedjék meg, hogy ezen a téren visszaesés álljon be. 3. Soproni Felső: Kéri a kerületi közgyűlés útján az egyetemes közgyű­lést, hogy a gyermeknyomor megszüntetésére és a legszegényebb gyermekek iskolai nevelésének lehetővé tételére a társadalmi igazság alapjáfn s a társadalmi erőkre támaszkodva a nagy községek és városok napközi otthonait szervezzük meg, építsük ki, mint munkaközösségeket kapcsoljuk a népiskolákhoz és az evangélikus népiskola tekintélyét és méltóságát ezen az úton is mozdítsuk elő. Szeretett Tanítótestvéreim ! Alapszabályaink V. 2. á) pontja értelmében a tisztikar mandátuma hat évre szól. Megbízatásunkat 1934-ben Zalaegerszegen kaptuk és így az idei köz­gyűlésnek azt hálás köszönettel és teljes tisztelettel visszaadjuk. Meg kell őszintén vallanunk, hogy nem tudtuk mindazt elérni, amit szerettünk volna, amire teljes lelkiséggel törekedtünk, amiért sokat küzdöttünk részben önállóan, részben más alakulatokkal karöltve. És nem tudtuk mindenben befejezni azt sem, amit szent célul magunk elé tűztünk és aminek megvalósítá­sán állandóan dolgoztunk. Szolgáljon azonban mentségül az, hogy megvolt mind­ehhez a jó igyekezetünk, nemes jószándékunk és nem rajtunk múlt, hogy mun­kánk, igyekezetünk meddő maradt. < Ila valamit emberi gyengeségből nem helyesen és nem jól cselekedtünk, azért szives elnézést kérünk. Rosszindulat, rosszakarat soha sem vezetett semmi­féle ügynek az elintézésénél. Felhasználjuk ezt az alkalmat is arra, hogy hálás szívvel megköszönjük elnöktársaink szives megsegítő készségét és támogatását. Szívből köszönjük az egyházmegyék tisztikarának, egyházkerületi tanítóegyesületünk tisztikarának lelkes, odaadó együttmunkálkodását, mely munkánkat könnyűvé, elviselhetővé tette. És szívből, hálásan köszönjük az egyházkerület tanítóságának szeretetét és bizalmát, mellyel hat éven át megajándékozott és mindenben olyan hűséges áldo­zatkészséggel követett. Istennek gazdag áldását kérve egyesületünk minden egyes tagjára és to­vábbi egyházépítő, nemzetmentő munkásságára, tisztelettel kérjük az elnök- és főtitkári jelentés tárgyalását és annak tudomásul vételét. KÁNTORI ROVAT Rovatvezető : dr. Gárdonyi Zoltán soproni ev. tanítóképző-intézeti tanár. Hangjegy mellékletünk. Szeptember—októberi hangjegymellékletünk négy egyneműkari korál-letétet tartalmaz Vulpius Melchior-tól (élt 1600 körül). Mind a négy kar négyszólamú. A fődallam (cantus firmus) a második szólamban van. Az 1. sz. az »Ach Gott vom Ilimmel sieh darein« (Erfurt, 1524), a 2. sz. a »Kommt her zu mir, spricht Gottes Sohn« (1530), a 3. sz. a »W as mein Gott will, das g’seheh allzeit« (1530) és a 4. sz. a »Lob sei dem allmächtigen Gott« dallamát követi. A szövegek magyar fordításait, többi verseikkel együtt, megtalál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom