Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 2. szám - Műhelyünkből - Buti Sándor: Az imádságok tanítása
61 MŰHELYÜNKBŐL Rovatvezető : Kuszák István soproni gyakorlóiskolai tanító. Az imádságok tanítása. Irta : Buti Sándor tanító, Vásárosfalu. „Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem.“ Arany János. Az imádság együtt születik a gyermekkel. A bölcső felett ott esdekel az édesanya könyörgése áldásért gyermekére, ott szárnyai ég felé hálaadó éneke, magasztaló dicsérete békés esték csendjén, boldog napkeltekor. A vallásos édesanya, a hívő édesanya, a hívő édesapa az első ajtónyitogatók a gyermek által megálmodott mennyország felé. Boldog az a gyermek még koldusrongyokban is, akinek szívében ezüstcsengetyűként visszhangzik az édesanyától tanult imádságok zenéje. Édes útravaló lesz az, ha az élet keserűségei, csalódásai megérkeznek. Az evangélikus család az Isten, Jézus, angyalok, jó, rossz, szeretet fogalmának első értelmezője az iskola előtt. Az Istennel beszélgető, a betegség, gond idején Istenhez könyörgést, az örömért Istennek hálaadást vivő 3—6 éves gyermek az iskolában is megmutatja lelki előkészítettségét. Az odahaza vallásosan nevelt tanulók könnyebben fegyelmezhetek, szorgalmasabbak, mint a nem imádkozó családok gyermekei. A szülői értekezletek, szülőkkel való beszélgetések alkalmával a tanítónak rá kell mutatni az Istenben folytatott élet áldásaira és ennek a családban legfontosabb kialakítójára: az imádságra. A családban az iskolába még nem járó gyermek a reggeli, déli, esti imát, verses fohászt a szülőkért, testvérekért és az Űri imát tanulhatja meg. Vallásos jellegű versikék, reggeli, esti gyermekének egészítheti ki a szülőknyújtotta vallásoktatást. Sajnos a mai életfelfogások közül a vallásos jellegű teljesen a betlehemi kisdedek sorsára kerül, kiölik a szivekből. A szegény emberek védekezése: »Nem érek" rá imádkozni, még kevésbbé a gyermekemet imádkozni tanítani« — éppen úgy nem helytálló, mint a jómódú s az ú. n. művelt osztályhoz tartozók védekezése, amely: »Nem vagyok hívő, — felvilágosult ember nem imádkozik« stb. szólamokkal védekezik. Pedig nemcsak egyházunk, hanem hazánk jövője is attól függ, hogy az életbe kilépő nemzedékek hívő szívvel tudnak-e imádkozni. Az egyház, de a nemzet életében sem pótolhatja az erkölcs a hitet, de különben is, a hitetlen, nem imádkozó ember az erkölcsi törvényeken hamarabb túlteszi magát, mint a hívő. Erkölcsileg züllött nép sorsa pedig csak a koporsp lehet. Imádkozó családok milliójára van tehát szüksége egyházháznak, államnak egyaránt. Az iskola imatanításónak célja az Istennel való állandó együtt- lét hitének és valóságának kimunkálása és a többi vallástani tárgy keretében ezáltal az istenfiúság tudatosítása.
