Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 1. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész
43 evangélikus népoktatásügyünkre. Nyugalom, kitartó munkabírás, higgadt mérlegelés és különösen erős evangélikus lelkiség kell ahhoz, hogy nagy idők nagy szellemi áramlatiban megtaláljuk a helyes utat, hogy a sűrűn változó nevelésoktatási irányzatok között meglássuk az evangélikus életeszmény kialakítása felé vezető irányt, mert csak így tudunk olyan nemzedéket nevelni, amely e rendkívüli időkben szilárdan megállja helyét az anyaszentegyház híveinek seregében, amelyre építhet a nemzeti gondolat és nyugodtan rábízhatja ennek a sokat szenvedett evangélikus egyháznak és magyar hazának sorsát, jövendőjét és boldogulását. Kérjünk erőt a Mindenhatótól, hogy ennek a nejnzedéknek a nevelését biztos kézzel, kitartó munkával és erős lélekkel irányíthassuk. Akkor az ötödik évtized küszöbén bátran léphetünk rá egy új korszak felé haladó évfordulóra, amely mindnyájunkat a mai történelmi viharok hullámaiból mielőbb elvezet egy boldogabb kor boldog, napsugaras tájai felé, ahol megtaláljuk a nemes törekvések, a küzdelmek végső célját: Isten országa s magyar nemzetünk soha el nem múló dicsőségét. Adja a Mindenható, hogy úgy legyen! Mendelényi Ede Súlyos gyász érte Mendelényi János kiskőrösi igazgató-tanítót. Atyja: Mendelényi Ede ny. igazgató életének 80. évében, f. év december 5-én délelőtt 10 órakor rövid szenvedés után nemes lelkét visszaadta Teremtőjének. Egy szép pálya utolsó fejezete zárult be az elhunyt kimagasló egyházi férfiú távozásával, akinek élete példát mutató és követésreméltó szép élet volt. Mendelényi Ede 1860. január 15-én született Nemescsóban, Vas vármegyében ahol édesatyja lelkész volt. A nemescsói papiakból kiáradó evangéliumi szeretet karolta föl a nagy Péterfy Sándor neveltetése ügyét is s ezzel nagyban elősegítette, hogy a „Tanítók atyja” lehetett. Ebben az evangéliumi légkörben nevelkedett Mendelényi Ede is. Szülőföldjéről mindig nagy rajongással beszélt. Bár régen elkerült onnan, sajátos vasmegyei kiejtését mindig megtartotta. Gimnáziumi tanulmányokat Sopronban végzett. Tanítói oklevelet Felsőlövőn nyert. A híres felsőlövői pedagógus: Ebenspanger János igazgatója volt, kiről sokszor elragadtatással nyilatkozott s talán kiváló nevelői hivatottságát is onnan nyerte. 44 éven át híven őrizgette az ősök drága örökségét, az evangéliumot és ültetgette a tudás magvait a gyermekszívek talajába. Nemzedékeket nevelt föl, melyeknek sokasága mindig szeretettel hajtotta meg előtte az elismerés zászlaját. Tehetségét, munkakészségét egyháza is mindig nagyra értékelte. Nem indulhatott meg a községben politikai, művelődési és társadalmi mozgalom, melyből részt nem kért volna. Minta nevelő volt, aki mindig a kiváló tanítók közé tartozott. A leggondosabb, legáldozatosabb apa, kartársainak pedig melegszívű barátja, igazi irányító igazgatója volt. Sokan tanultak tőle s ellesték mesteri fogásait. Mester volt a tanításban, különösen a számtan- és mértanban. Munkálkodott: Székesfehérváron, Felsőszelin, Kiskőrösön. — Utóbbi helyen 30 éven keresztül szolgálta egyházát. 1924-ben vonult nyugdíjba, amikor a vall. és közokt. miniszter elismerő okirattal tüntette ki.
