Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 1. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész
41 jegyében köszöntötte bensőséges szavakkal a megtért testvéri lelkeket. Ha kis- létszámú is ez az egyesület, de lelkes és beható munkát végez. A dunáninneni egyesület minden második évben tartván közgyűlést, ez évben nem ülésezett. Azonban ugyancsak testvéri szeretettel köszöntötte egyházmegyei szervei útján a visszatért felvidéki tanítóságot és iskolákat. Azután állandóan kapcsolatban volt az egyesület tisztikara és több közkatonája is az elnökkel, igénybevéve tanácsait, tapasztalatait és támogató segítségét. Éppen ilyen gazdag és változatos az egyházmegyei egyesületi élet sokoldalú megnyilvánulása. Aki a beérkezett adatokat átvizsgálja, élvezetes feladatot teljesít és gyönyörködik az elvégzett munkában. Küzd állandóan az egyesületi élet a tanító szellemi előmenetele és érvényesülése mellett anyagi haladásáért, közelebbről anyagi sérelmei orvoslásáért is. Még mindig sok a tennivaló e téren, bár több panasz orvoslást nyert. Sérelmeinket napirenden tartjuk s orvoslásukért minden törvényes eszközzel küzdünk. Rövid áttekintésben ezek a tennivalók: A fizetéscsökkentő rendeletek visszavonása; a tanítói, lévitai és kántori javadalom elkülönítése; az értékegység méltányos megállapítása: a tényleges búzaár alapján; az értékegység csak átmeneti megoldásnak tekintendő s tulajdonképpen az a tanítóság kívánsága, hogy a természetbeni javadalmak megszüntetésével minden tanító az állampénztárból kapja fizetését; a VII. fizetési osztályba automatikusan lépjen elő a tanítóság; Semmiféle különbség állami és nem állami tanító között a javadalom tekintetében ne legyen, így a vasúti utazási kedvezményt is ugyanolyan feltételekkel kapják meg a felekezeti tanítók is, mint az államiak; az OTBA tagságot illetőleg alacsonyabb díjtételt és szabad orvosválasztást kérünk; a hadipótlékot az állampénztárból kapja minden tanító; a nyugdíj járulék az állami tanítókhoz hasonlóan csak 1 és 1 .% legyen és csak 35 évig legyen fizetendő. V. Változások az evangélikus tanítói karbem. — Kitüntetések. Az elmúlt év is meghozta a maga változásait a tanítói oktatótáborban Uj munkások léptek a kiérdemült tanítók nyomába. Mások eltávoztak a minden halandók útján. Elclépés is jutott osztályrészül egyeseknek,. Sajnos, sokkal kevesebb az előléptetettek száma, mint amennyien arra hosszú, évtizedeken át becsülettel teljesített szolgálatuk alapján valóban méltóak lettek volna. a) Rózsa János pápai ig.-tanító és Loós János rajkai tanító körzeti iskolafelügyelői kinevezésben részesültek; b> Eisele Frigyes soproni. Balás Pál nagybánhegyesi ig.-t, Csabá Jenő csanádalberti tanító dicsérő elismerést, Kovácsik Gábor tótkomlósi, Gál János patvarci és Kaján József legéndi tanítók, illetőleg igazgató díszoklevelet, illetőleg kitüntető elismerést nyert a Julián Iskolaegyesülettől; c) pályamunkáért díjat, illetőleg dicséretet nyert Kertai János kőszegi és Bánó Ádám nemescsói ig.-tanító, falukutató pályamunkáért díjat Sülé Sándor kertai és Szász András mencshelyi tanító; Siklósi Kálmán aszódi igazgató nemzeti munkavédelmi díszjelvényt kapott; Somlyódy Jánost vitézzé- avatták; d) sokan ünnepeltek negyedszázados szolgálati jubileumot, köztük vitéz Magyar János szegedi tanító az egyházközségtől ezüstkoszorút kapott; e) igazgatói címet nyert: Mendelényi János kiskőrösi, Regős Béla és Brózik Károly szarvasi, Bartos Dezső szuapataki, Kuray József és Demény- falvi Kálmán nyíregyházi tanító; utóbbiaknak a kitüntetést meleg ünneplés keretében a kitüntetést nyújtó Túróczy Zoltán püspök, továbbá Túrmezei Sándor esperes s más egyházi és világi vezetőférfiak jelenlétében adták át; ezzel kapcsolatban nagy megelégedéssel értesül az evangélikus tanítóság arról a tényről, hogy az evangélikus tanítói hivatás egyházunkban elnyeri a megfelelő elismerést. Bár szolgálatunk becsületes, maradéktalan teljesítése elhivatásunkból folyó kötelesség és nem érdem, mégis nagy buzdító hatása, lelkesítő ereje van s a munkakedvet megacélozza annak a tudata, hogy mindegyik egyházkerületben részesülnek az átlagon felülemelkedő teljesítményért igazgatói kitüntetésben azok, akiknek szolgálati idejük is méltóvá, illetőleg alkalmassá teszi erre a kitüntetésre. A példa nemes elhatározásokra buzdítja az ifjú tanítónemzedéket.
