Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 11. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész
287 Nemzedékeket indított el az élet színes forgatagába, és rakta meg szeredásukat útravalóval. És mind eligazodott, nem veszett el egy sem. * * * Gyermekkorom jut eszembe. Emlékek rohannak meg és markolnak belém. Gyermek vagyok újra, karikát hajtok az öreg ház udvarán. Emlékeimhez tartozik az az öreg bot, mellyel a nagy idő súlyát igyekezett alátámasztani. Az az öreg szék, melyen üldögélve el-elnézegette dolgozó faluban a dolgozó ,,fiait’' és elvitázott emlékeivel. Az az öreg pad, melyen csillagfényes, nyári estéken együtt néztük a végtelenség csillagporos országútj át és hallgattam mesélő kedvének magáradását. Az a reszkető, öreg kéz, mely sokszor, mint megfáradt madár, megpihent gyermekfejemen. Az a hófehér, sza- kállkeretes, jóságos arc, melyből melegfényű, barna szemei úgy néztek rám, mint fogyó fényei a nótás, ifjú tegnapoknak. Az a simogató hang, mely azóta is sokszor beleharangoz lelkem lázadó forróságába, békességet harangoz, mikor vágyak sírnak és mikor álmokat temetek: „Fiacskám, lemondás az élet!” Az a két ezüst katicabogár, mely ráhullott oklevelemre, mikor eléje terítettem. Az az ölelés, mely fogadott, mikor benyitottam az öreg, omladozó ház ajtaját: ,,Te vagy az fiacskám? Csakhogy eljöttél!” Így hullámzott át rajtam és zsongtak bennem az emlékek, míg lassan lépkedve kikísértük jó Nagyapámat a temetőbe. * * * Tűzoltó sisakokon csillant meg a napfény. Rengő-izmú legények vállán ment utolsó útjára. Hűvös szél bujkált koporsója koszorúi között. Vájjon mit kutatott? Vezényszó hangzott tompán, panaszosan felbúgott a kürt, zászló hajolt meg mélyen, szemekben könnyek csillogtak és hullt a rög, hullt a virág jelezve, hogy egy emberi, tanítói élet utolsó ajtaja becsukódott. Üjmalomsok úgy érezte vesztett, sokat vesztett. Űj sírral szaporodott az újmalomsoki temető. Felette új dalt búg a gerle, belőle új élet fakad, vetéséből új erő zsendül az eijövendők számára. ,,. . . méh, aki eltékozolia az ő életét másokért, megnyeri azt!” Meghívó a X. egyetemes tanítógyűlésre. Ötvenedik évfordulóját ünnepeljük a Magyar Tanítóegyesületek Egyetemes Szövetsége fennállásának és hetvenedik évfordulóját az első Egyetemes Tanítógyűlésnek. A kettős jubileumot a X. Egyetemes Tanítógyűlés, tehát ugyancsak jubiláris nagygyűlés keretében, folyó évi november 16-án, szombaton délelőtt 10 órakor ünnepeljük meg a pesti Vigadó dísz-; termében. Az egyetemes tanítógyűlések mindig jelentős állomások voltak a magyar tanítóság életében. A X. Egyetemes Tanítógyűlés különösen kimagasló esemény lesz mindnyájunk számára, mert hosszú évtizedek történelmi viszontagságai után ismét szívünkre ölelhetjük a
