Evangélikus Népiskola, 1940

1940 / 11. szám - Hajas Béla: Lehr Albert Sárszentlőrincen

280 Az 1867. január 26. és 27-én működő szigorlati bizottság jkve szerint: ,,mind az előadás, mind az ifjúságnak e tudományokban korához mért jártassága tökéletes megelégedésére szolgált a szigorlati bizottmánynak". 'El is képzelhetjük, hogy széleskörű tudásával, egyszerű, természetes elő­adásával lázbahozta kis növendékeit. A tudományok új, friss szellője len­gedezett Lőrincen. A matematika Scherer Konrád kezében eddig is ki­tűnően ment, most a nyelvek tanítása is nagy erővel nekilendül Az 1867 június 23. és 24-én tartott szigorlatokról szóló jelentésben a következő­ket olvashatjuk: „A latin nyelv, magyar irodalom és német nyelv t. Lehr Albert úr által adatva arról győződött meg a szigorló bizottmány, hogy a tanár sohasem dolgozik és fárad invita Minerva, ahol a jártasságot egy­szersmind intentio és jókedv kíséri. Itt az ifjúságnak olynemű dolgozatai­val találkoztunk, magyar és német, kötött és kötetlen nyelven, fordított és eredeti alakban, hogy a szigorló bizottmány valódi élvezetnek örven­dett". így nyilatkoznak Lehr Albert tanításáról az egyházmegye meg­bízottjai. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nem ítéltek kellő szakszerű­séggel és szigorúsággal. Olvashatók a szigorlati bizottmány jkveiben gyengébb vélemények is. De a kiváló eredményt később Támer Jánosnál és Wiesner Boldizsárnál is azonnal felismerték, örömüket nem is titkol­ták. Az egyházmegye szemefényének tekintették az iskolát s jóleső ér­zéssel tapasztalták, hogy Müllner Mátyás ajánlottja, az intézet egykori jeles tanárának a sarjadéka minden tekintetben díszére válik az inté­zetnek. Azok az elvek, melyeket Lehr András 1833-iki jelentésében kifej­tett, fia tanításában a legszebb gyümölcsöt érlelték meg. Ha későbbi, budapesti tanításáról azt írja nem egy kiváló tanítványa, hogy egye­temi színvonalon állott: elképzelhető, hogy szent áhítattal tekintettek rá a lőrinci kisdiákok, akiknek értelmi színvonalát egyszerű előadásával ki­tűnően eltalálta. Szeretett nekik felolvasni s szeretett velük olvastatni. Remekelt a költemények felolvasásában, de remekelt a prózáéban is. Szívesen olvasta és olvastatta Jókai kisebb elbeszéléseit. Régi tanítvá­nyai ezekkel kapcsolatban sok élményre tettek szert, ügyes vezetés mel­lett észrevették a nyelv rejtettebb szépségeit s mesterük ily módon észrevétlenül az irodalom és nyelv mélyebb ismeretére s megbecsülésére vezette őket. Maga a mester akkor már nagy dolgokat forgatott elméjé­ben. Soproni tanárai, saját nyelvészeti, irodalmi és esztétikai tanulmá­nyai megmutatták neki azt az útat, melyen haladnia kell. Ekkor már vilá­gos volt nyelvtudósaink előtt, hogy az igazi nyelvésznek meg kell figyelnie, mit beszél a nép, hogy fejezi ki magát s a szemen szedett kife­jezéseket össze is kell gyűjteni a nyelvtudomány részére. Hiszen pár esz­tendő múlva Szarvas Gábor többed magával egyenesen tudományos cél­lal utazik a Göcsejbe, hogy nyelvi anyagot merítsen az eredeti forrásból. Finom tapintatta] Lehr Albert is megérezte, mi a teendője. Sárszentlőrin- cen és környékén (színmagyar vidék!) buzgón gyűjtötte és gyűjtette a népdalokat és népmeséket, rokonértelmű szavakat. Mindazt, ami a nyelv gazdagságának legékesebb bizonyítéka. Egyik szomszédos község (Kis­székely) különösen alkalmas forrásul kínálkozott: székely eredetű lakosai sok érdekes régiséget őriztek meg Növendékei nemcsak tolnamegyeiek voltak. A Duna-Tiszaközéből is látogatták a lőrinci iskolát. Maga Petőfi és a Sárkányok is arról a vidékről jöttek. A tanulók feleleteiből is gyűjt­hetett anyagot, ezenkívül azonban a lőrinci és vidéki mese és nótafákat is nagy buzgalommal hallgatta. Ez a gyűjtőszenvedély később csak erősö­Maiírjyfrft-'ÉÜraBBI

Next

/
Oldalképek
Tartalom