Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 11. szám - Csoknyay József: A gyermek érdeklődése és a nevelés
274 ségleteket, impulzusokat. (A gyermeki tudás-vágyat és kíváncsiságot.) Amikor pl. kérdezünk, tulajdonkép ösztönözzük, hogy érdeklődési körét bővítse. Érdeklődést kelt tehát az a tanító, aki szükségleteket kelt. Az ismereteket oly módon kell »bemutatni«, hogy jelentőségüket felfogja a gyermek, szükségszerűségüket megértse és lássa a saját szükségleteivel való kapcsolatukat. Az új anyagot akkor sikerül valóban érdekessé tennünk — mondja Dewey — ha a gyermek azzal szembekerülve, öntudatra ébred. Cdaparéde szerint a »tanítás ne legyen egyéb, mint felelet, melyet a kérdező gyermek még nagyobb mohósággal fogad akkor, ha rávezetjük arra, hogy maga állítsa fel a kérdéseket, melyekre ez a felelet vonatkozik.« (I. m.143. 1.) Az oktatónak látnia 'kell, miképpen használhatja fel az érdeklődést. Főjfeladata a nevelőnek, hogy az érdeklődést úgy használja fel, hogy valami teljesebbet, nagyobbat, fegyelmezettebbet, rendezettebbet csináljon belőlük. Mert a valóságban az érdeklődés valami mozgó, növekedési folyamat, az élet értékeinek gyarapodása, energia-szerzés. A nevelő-művészet abban áll, hogy lássuk, miképpen járjunk el, hogy a gyermek ismereteit és cselekvő-képességét növeljük?16 Hogy a gyermek érdeklődése — a tárgy természetét nem tekintve — mennyire függ a nevelő személyiségétől, módszerétől, azt a tapasztalat lépten-nyomon bizonyítja. Az egyik gimnázium A osztályában X tanítja a matematikát: a gyermekek szeretik a mennyiségtant; a párhuzamos B osztályban — más tanárnál — viszont a leggyűlöltebb tantárgy. Az érdeklődés kérdésével kapcsolatban ki kell térnünk a Claparéde-féle funkció-öröm elméletére. A sikeröröm-nyújtás egyik legtermészetesebb módja az érdeklődés felkeltésének. Mindazok a tevékenységek ugyanis, amelyek sikerrel végződnek, örömet keltenek bennünk. Funkció-örömet általában a játék, a tevékenység kelt a gyermekben; de bármely tevékenység is (1. munkaiskola, munkáltató iskola), ha az sikerrel jár. A régi pedagógia nagy mulasztása volt, hogy nem ismerte fel ennek a funkció-örömnek nagy nevelői jelentőségét. Claparéde szerint a középkori vallásos felfogás az örömet száműzte az ember életéből. Természetesen a gyermek játékait is az örömök sorába számította. Ez a felfogás azt gondolta, hogy az iskolai munka csak akkor terem gyümölcsöt, ha küzdéssel, szenvedéssel van összekapcsolva. Ettől a felfogástól sokszor még a mai nevelés sem tud egészen szabadulni. A konzervatív pedagógia nem jó szemmel nézi a gyermek érdeklődését követő, ill. azt figyelemre méltató nevelői munkát. Azt tartja, hogy az új nevelés mentesíteni akarja a gyermeket a munkától. Ez a felfogás — mint láttuk — a kérdés lényegét egészében félreérti. A dolog ellenkezőképpen áll: az érdeklődés az a motorikus erő, mely a szellemi erőfeszítés felé hajtja az értelmet. Az érdeklődésre alapított nevelés egyáltalában nem menti fel a tanulót a szellemi munka alól; ellenben az érdeklődés volt min16 V. ö. Dewey i. m. 25. 1.
