Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 11. szám - Benedek Vince: Ciprus-ág Rákos István frissen hantolt sírjára
270 tábori lelkészükkel együtt és néhány óra múlva pokoli tűzben ütközik össze . . nem ember az emberrel, dehogy! Két nagyszerű és tökéletes intézmény, a gazdag angol hadsereg és a várossá nőtt német belmissziói intézmény ... A bétheli bombákban az az Isten nyilatkozik félreérthetetlenül, aki a Golgothán saját Fiának sem kedvezett. És az a Krisztus szól a bétheli katasztrófában, aki azt kiáltotta a csürépítő gazdagnak: „Bolond, az éjjel elkérik a te lelkedet tőled, amiket pedig készítettél, kiéi lesznek?” Mai intézményeink jóakaratúak, hiszen különösen az embersegí- tők és mentők végeredményben az evangéliumból s a múlt század belmissziói intézményeiből származnak. De a szíve mélyen mamon- imádó* mai nemzedék kezén az önzés és képmutatás eszközévé válik minden. Az intézmények bálványozására pedig maga az Isten nem adhat indítást. Nyilvánvaló, hogy Isten nyugaton éppúgy felszámol az intézményes keresztyénséggel, mint keleten, mert az intézményes egyház melegágya a képmutatásnak. A képmutató keresztyénség Isten szemében iszonyat és förtelem. Ha minden vallás elbírja a képmutatással való fertőzöttséget, a szeretet vallása soha, mert hűségesen szeretni képmutatásból nem lehet. A képmutató keresztyénseg megtéveszti a legjobb szándékú embert is. Isten ma igaz megtérést sürget. Tudja jól, miért. Ö nem az intézményeket, hanem az egyes emberlelkeket akarja üdvösségre vinni. Tanító testvérem, az előtted álló tanulósereg vájjon micsoda a lényege szerint, emberi intézmény egyik tényezője, vagy mégis Isten fia vérén megváltott lelkeknek egy csoportja, kiknek mindegyikéért igazán felelős vagy az Élet Ura előtt? Ennek a kérdésnek a gyökeres rendezésére ébresztenek a bétheli bombák és a szörnyűséges világháború. Hidd el, hogy nagy veszélyben van minden egyes gyermekiélek s a világ összes tökéletes intézményei nem mentik meg a gyermekleiket, ha te a lényeddel Krisztushoz nem vezeted. Erre a vezetésre kérj erőt felülről szakadatlanul. N. J. A magyar hírlapok október 6-án megjelent számai hírül vitték az országban mindenfelé, hogy Rákos István királyi tanácsos, ny. székesfővárosi felügyelő-igazgató, az Országos Közoktatási Tanács v. előadó tanácsosa, a Magyarországi Tanító Egyesületek Országos Szövetségének tb. elnöke, a Magyarországi Tanítók Eötvös-alapjának elnöke, a Budapesti Tanítótestületek v. elnöke, ez év október 5-én eltávozott az élők sorából. A tanítóság közelmúltban elhunyt nagy alakjai után, most Ő volt soron. Ez a szomorú, lesújtó halálhír minden tisztelőjét mélyen érintette. Különösen a tanítói státus tagjait, akik őszinte nagyrabecsüléssel és ragaszkodással viseltettek a magyar tanítóság egykori bölcs, kivételes tehetségű és jellemű vezére iránt. Meghatott szívvel néznek mindannyian az eltávozó után és Rákos István frissen hantolt sírjára. Újabb megállapítás szerint nem mammon, hanem mámon.
