Evangélikus Népiskola, 1940

1940 / 9. szám - Lányi Mária: 1939 nyarán tett utazásomról

228

ebédrendelést így kezdtem, kérek magyarul beszélő pincért, aki percek alatt ott is volt. Legyen Istennek hála, ma már még sincs- egészen úgy, hogy magyar ember anyanyelvével nem mehet mész- szire. íme, itt vagyok én is egy példa. Mintahogy minden nemzetnek egyik legdrágább] a az anyanyelve, kell., hogy nálunk is így legyen. Nekem az az érzésem és tapasztalásom, hogy amijét az ember maga értékeli, várhat ilyet másoktól is. Minél több nyelv tudása lehet hasznos, jó és szükséges, de nem az anyanyelv elhanyagolása árán is (lásd Budapest és ennek egyes részei is), mert elvész az a nemzet, amely nem nyelvében él elsősorban.

És a vonat újra magyar tá.jakon fut. Ismét dús termőföldek roskadoznak, csak a köztük álló szegényes vályogtanyaházak, por- országútak siratnivalóak.

Aug. 30-án, este 8 órakor hangzik, mint a legszebb muzsika: Budapest, Keleti-pályaudvar.

31-én még a Rudasban és parkjában sietve élem, zengedezem. és gondolom át nyaramat.

IV.

Negyedik fejezetet is írnom kell. A Lélek űz, hajt és ösztökél valami Élet, cselekvés után. Hallani akarok a finnekről, őket még jobban megismerni, remélem eljutok majd valami tettig és igazolva is látom — mintegy —- magamat. Vájjon a nyári vakációzás örömében nem láttam-e túlzottan szépnek, jónák mindent ott fönt Északon.

Szeptember, benne vagyok Hazám munka, küzdő életének kellős közepében. Találkozom évekkel előbb északot megjárt magyarral, aki, mikor visszaérkezett, a különbségek látása miatt vagy 6 kilót fogyott. Velem más történt. Lelkem, mintha Finn-öböllé változott volna és én benne hol lezuhanok, hol felemelkedem és nyugtalanul keresgélek tovább.

Felvétetem magam a Magyar Finn Társaság rendes tagjává és a nyugtához megkapom „Északi rokonaink” című folyóiratnak I. kötetét.

Felfedezem a — finn követségen évekig és Finnországban is volt, e nyelvet is kitűnően beszélő — fiatal magyar tanárt, akivel útmutatók és finn tanulmányozással egy hetet töltök el. Tanácsára megszerzem és többszörösen elolvasom ezeket:

„Dal a tűzpiros virágról”, dr. Sebestyén Irén fordításában. Lin- nankoski finn író áldott emlékének — írja a fordító.

„Finnek észtek” vaskos kötetét, amelyet 23 magyar tudós, mindegyik a maga szakjának megfelelő részt írta meg tudományosan, szakszerűen.

„Épülő ország” dr. Erdődi Józseftől, a szegedi nyelvésztől.

„Suomi, a csend országa” Kodolányi János dr., a híres magyar paraszt-írótól.

„A Zene” c. folyóirat 1939. júliusi számában ezt találom: „Suomi, a zene birodalma, finnországi élmények” címmel.

A finn lelkészkonferenciára kisiető magyar lelkészek tudósításait is összegyűjtöttem.