Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 7. szám - Kántori rovat
191 KÁNTORI ROVAT Rovatvezető : dr. Gárdonyi Zoltán soproni ev. tanítóképző-intézeti tanár. Hangjegymellékletünk. A grafikus késedelmeskedése következtében a már május hóra esedékes május—június—július—augusztusi 8 oldalas mellékletünket csak mai számunkkal tudjuk szétküldeni. A melléklet Sulyok (Schulek) Imrének „Mely igen jó az Űristent dicsérni” szövegű or- gonakíséretes vegyeskarát tartalmazza. Szövege Sztáray Mihálytól, az ismert magyar reformátortól ered (v. ö. Dt. Ékv. 5. sz.). A mű a Budapest-óbudai templom orgonájának felavatására készült, és így hasonló alkalmakkor, egyházi zeneünnepélyen, vagy bármely más •örvendetes ünnepi istentiszteleten előadható Az énekkari részt vegyeskar énekelje. A szólamok a ,,B” betűig unisono haladnak: onnan a ,,D”-ig alt szóló énekel: az ,,F”-ig a vegyeskar két szólamban (férfi- és női hangok) halad. Ezután ismét alt szóló következik, majd végül a ,,G” után ismét a vegyeskar énekel, lényegileg unisono-ban, csupán szólamcsoportok váltakozása által színezve (S A: női, T B: férfihangok: S T: magas, A B: mély hangtípusok). Az orgonaszólam pedálos és 3 manuálos orgonát kíván. ,,Fő” jelzés főművet jelent, vagyis azt a manuálművet, melynek alapjátékai. tömörek, felhangsorai pedig gazdagok (régi orgonákon nem mindig a legalsó manuál!). „Melk: mellmű, vagyis az a manuálmű, melynek sípjai az orgonatest mellét alkotják, tehát magasan és középtájt állanak, méretük túlnyomóan bő (fuvolák); ez a mű rendszerint a legfelső billentyűsorhoz tartozik. ,,Hp”: hátpozitív, melynek sípjai a karzat párkányzatán levő külön szekrényben állanak és túlnyomóan éles hangjellegű magas játékokat alkotnak. Ahol nem 3, hanem csak 2 manuál van az ogonán, ott a szerző szándékát megközelítőleg a következő regisztrálással adhatjuk vissza. „Fő” 1. old.: I. man. alapok 8’ 4’. „Mell” 2. old.: II. man. Fedett v. Gyengédfuvola 8’ és tremolo. „Hp” 3. old.: megmarad a II. man.-on, de el a tremol ót, be 1—2 magasabb fuvolát. Az alt szóló visszatérésénél visszaállítani az előbbi állapotot. A 4. old. 3 ütemnyi szünetje alatt a II. man.-t felerősíteni olyan forte-ra, hogy alább a főművel való váltakozáskor csak színbeli, de nem erőbeli különbség legyen az I és II. man. között. A 6. old.-hoz mindkét manuálon 1—1 8’ játék maradjon; a II. man. (mellmű) lehet színesebb, de nem erősebb, mint a balkézzel játszott főmű. A 7—8. oldalon a főmű: I. man. alapok és mixtura; hátpozitív: ugyancsak I. man., de könnyebb, világosabb jelleggel (pl. a mixtura helyett Acuta). A mellmű 2 helye (8. old.): II. man. fuvolák 8’ 4’ 2’. Az utolsó sor 3. ütemének első negyedével a teljes I. man. szólaljon meg. Magyarázatra szorul még az orgonaszólamban előforduló altkulcs (4—5. és 7—8. old.). E kulcs a C-kulcsok egyike s azt jelenti, hogy az egyvonalas („középső”) „c” hang helye a vonalrendszer középső vonalán van. Ebben a kulcsban minden jobb orgona
