Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 5. szám - Megjegyzések - Grieszhaber Endre Henrik: A falusi nyolcosztályú elemi népiskola
137 tékes helyen a figyelmet arra, hogy a nyolcosztályú elemi népiskola elindulásával áll, vagy elbukik a magyar népiskola intézménye. Itt nem lehet kísérletezni. Ha a nyolcosztályú népiskola biztos alapokon fog elindulni, akkor a magyar nemzeti népműveltség a nagy lendülettel indul el a biztos győzelem felé. Ha hiányos kísérletezésekkel kezdünk abban a reményben, hogy az idők folyamán majd átalakítjuk, átszervezzük, kibővítjük, tágítjuk a kereteket, akkor katasztrofális vereség, visszaesés lesz a következmény! Egy nehéz terepen rosszul megindított ütközet csak vereséggel végződhet! A mai rendkívüli idők ezer nehézségeit nem kell hangsúlyoznunk és ezzel kapcsolatban az adottságokat sem. Én az új iskola lehetőségeit csak a falusi iskola szemszögén keresztül vizsgálom, mert itt van a legtöbb tennivaló. Az új elemi népiskola legfontosabb hivatásának azt tartjuk, hogy megszüntesse, jobban mondva kiegyenlítse azt a tátongó űrt, mely a városi és falusi népmüveltség között ma fennáll. Világos, hogy a város népműveltsége mindig magasabb szinten mozog, mint a falué. Ez természetes és szükséges is. A falu műveltségét így csak közelebb vihetjük a városihoz, de ezzel egyenlővé tenni sohasem fogjuk. Nem is fontos, mert hiszen míg a városi nép úgyszólván teljesen a szellemi erejére van utalva, addig a falu népe nemcsak ebből él. Meg kell szűnnie azonban annak a mérhetetlen távolságnak, mely ma a város es falu műveltsége között megvan. Nézzük csak a kettőt közelebbről néhány vonással. A városban megvan minden, ami egy beható, eredményes népműveltség terjesztéséhez feltétlenül megkívántatik. Szép, tágas tantermek az egészség minden követelményeinek megfelelően. Alacsony létszám (akárhányszor 30—-40). Teljes osztottság, még nemek szerint is elkülönítve. Kifogástalan felszerelés a pedagógia minden követelményeivel. A tanítónak is rendelkezésre állanak a tanítói munkához szükséges kiváló tankönyvek, segédkönyvek, vezérkönyvek stb. A szülők részéről megvan minden elgondolható anyagi és erkölcsi támogatás. A szülő nagyon jól tudja, hogy az elemi népiskola az alapja gyermeke jövendőjének. Itt kapja meg életének létfeltételeit. Gyermeke tanulásra van utalva. Nagy a verseny különösen ma. Aki nem tanul, elmarad, kint reked és ki tudja, mi lesz belőle. Más tőkét nem adhat gyermekének, csak azt, amit belenevel, amit beletanít és taníttat. Minden szülő igyekszik gyermeke tanítását, tanulását tehetsége szerint előmozdítani, kellően előkészítem. Igyekszik az iskolai munkát minden erejével alátámasztani, kiegészíteni, kipótolni stb. Csodálattal látjuk sokszor, milyen kis bölcsek jönnek be a városi iskola első osztályába. Kézimunka? Rajz? mind nem új dolgok a gyermek előtt, hiszen az ügyes városi szülő már ilyen játékszerrel szórakoztatja éveken át. Arról pedig ne is essék szó, hogy a több éven át az óvóban előkészített gyermek egészen ügyes kis művész minden tekintetben. És hány gyermek jön olvasási és számolási készséggel? Rend, fegyelem, tisztesség, tisztaság tb. mind megvannak, ezeket csak ápolni, gondozni, fenntartani kell. Fejleszteni gyerekjáték. Mindezek olyan készségek, melyek mellett nem szabad elmen-
