Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 5. szám - Könyvismertetés
201 kell ajánlanunk, az természetes. De ha már küldünk faluról oda gyermekeket, akkor elvárjuk, hogy az illető tanárok némileg kipuhatolván az ifjú lelkületét, bánjanak vele, a faluról, esetleg városra cseperedett falusi embercsemetével, úgy, hogy az támaszokat lásson nevelőiben. Ez is egy darabka népnevelés. Igaz, hogy a tanárság a múltban sokat tett e tekintetben, azonban a jövő még fokozottabban követeli azt. Lehet, hogy az I. esztendőkben nem valami - kecsegtető eredményeket ér el az ill. intézet e téren, azonban a felsőbb osztályokban mindkét fél előnyére, örömére megváltozhatik a várost megszokó falusi ifjú a kötelességteljesítésben s a magatartásában. Deák Ferenc Zalasöjtörön, Kossuth Monokon, azaz kis faluban született. Mennyivel szegényebb lett volna szellemi képességeik idején való felismerése híján történelmünk, politikánk ? Mennyivel gyengébb alappal rendelkezne a magyar nemzeti büszkeség ? Kinek köszönhető érvényre jutások ? Annak a nevelői körzetnek, mely az értékelméletet át tudta ültetni a gyakorlatba s bámulatos lelkiséggel sok-sok nagy magyarral ajándékozta meg hazánkat. Névtelenek, de mi falusi népművelők annál büszkébbek vagyunk ilyen önfeláldozó elődökre! Büszkék lehetünk különösen mi evangélikusok, mivel főiskoláink, ill. középiskoláink számtalanszor több ifjút is kiemeltek a falusi életkörből azért, hogy nagyobb életkörben foglaljanak helyet, s hogy szégyent nem igen vallottak sohasem ! Bár igen nagymérvűek falun a rágalmak, mégis többet nyom a latban az egymás örömében-bánatában való részvétel. Kár, hogy ezt az érzést elnyomja gyakran az irigység. Igaz, ez az értelmi elem közt is eléggé nagy teret foglalt el! Ha eddig (pl. Imre Lajos és többek közt) szűknek ítéltük a falu népének onológiai világnézetét, akkor ezután akár az ifjúsági egyesületekben végzendő munka: bibliamagyarázatok, tanfolyamok kell, hogy olyan világnézethez juttassák magyarjainkat, kik a hit és tudás fegyverével társadalmi világnézetnek is helyet tudjanak adni gondolatvilágukban. Mindenesetre a tanítónak is kijut a munkából e téren, de még a leventeoktatónak is. igen kívánatos volna, az erkölcsi előadásokat a levente egyesületeinkben ilyen tisztúlt ontológiai és asciológiai világnézettel rendelkező egyének tartanák. Okvetlenül tapasztalnák 1—2 évtizeden belül falvaink művelődési színvonalának emelődésén. Azt mondják újabban, hogy jó tanítóvá úgy lehet valaki, ha az illető a nép tanítója, művelőjévé szegődik. Olvasókörök sürgetnek bennünket a gyors irányítással. Amíg az iskola és az ifjúság értelmi, esztétikai és etikai nevelést, gondozást követel s némi gyakorlati, hasznossági elveket szem előtt tartó foglalkozást kíván, addig a felnőttek nevelése különböző lehet, amint hogy vájjon részesűltek-e már az illetők ifjú korukban úgy lelki, mint szellemi gondozásban, vagy pedig nem. Vegyük az utóbbi esetet! De mi ekkor a teendő? Ügyes, hitbuzgó lelkipásztor esetleg jámbo- rabb férfiakat az írás rendszeres rövidebb-hosszabb ideig tartó olvasására is ráveheti, visszahozhatja az egyes házakba a régi házi könyörgéseket, a családfő példaadásával. Ma már úgylátszik utópisztikusnak tűnik fel a dolog, azonban a kitartás szép eredményt mutathat föl. Mindenesetre az ki nem nyerte meg a nép bizalmát, ne
