Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 5. szám - Kuszák István: Nevelés és felelősség
188 Szentírásról, becsületes munkáról, jócselekedetekró'l, béketűrésről, hanem igenis akkor leszek neki igazi nevelője, ha lát engem imádkozni, templomba járni, Szentírást olvasni, becsületesen dolgozni, békésen tűrni, mert akkor mindezt ösztönösen átveszi tőlem. Luther világosan kifejezte irataiban, hogy a családapának a ház papjának kell lennie, aki az Isten igéjét közel viszi háza népéhez s a hit szövétnekét lobogtatja. Es aki ezt bármiféle okból nem teszi, az nemcsak saját gyermekének, hanem nemzetének s az emberiségnek is a legnagyobb ellensége. „Gyújtogató az, aki a kisdedek üdvének hajlékát porrá égeti! “ Bár az eddig elmondottakban is kifejezésre jutott, de újra hangoztatni kívánom, hogy a tanító, a nevelő számára is a gyermek örökéletéért való felelősség a legnagyobb. Ez a felelősség fog a legnagyobb súllyal a vállaidra nehezedni. Neked is kedves Ifjú Testvérem, aki most a tanítói hivatásra készülsz. Isten segítségével eljön majd az idő, amikor odaülhetsz Te is egy iskola katedrájára s a rendtartási naplóba jegyezgeted a Rád bízott tanúlók személyi adatait, a megtanított ismeretanyagot s az osztályzatokat. Ne feledd majd akkor egy pillanatra se el, hogy valahol a felhőkön túl is van egy törzskönyvvezető hivatal, ahol fehérszárnyú íródeákok Téged is osztályoznak s Rólad, nevelő munkád minden mozzanatáról pontos nyilvántartást vezetnek. Ezen a földön nem fogod megtudni, hogy mit jegyeztek fel Rólad, de egyszer mégis nyilvánvalóvá lesznek azok előtted. Akkor, amikor az örökkévaló Tanfelügyelő hív majd számadásra. M. t. K. Igénytelen előadásom befejező szavait Ravasz László református püspöknek egyik csodálatosan szép gondolatához szeretném kapcsolni: Ha egy kincset érő kristálypoharat adsz a gyermek kezébe, vagy egy törékeny koronát, amelytől a nemzet sorsa függ, a gyermek tudja azt, hogy milyen kincset hord. Arca elsápad, keze megremeg, segítségért kiált, hogy megtarthassa azt, ami rá bizatottt Ilyen sápadt gyermekek vagyunk mi szülők, nevelők, akiknek segítségre van szükségünk, hogy a drága kincset, a törékeny kincset, a titokzatos kristálykelyhet, amelyből a jövendő áldomását issza egy boldog nemzedék, a drágalátos és törékeny koronát: a gyermeket ki ne ejtsük a kezünkből, mert egy egész világ omlik össze.“ Ha mélyen érzett felelősségtudattól erős hitből tör fel ez a segélykiáltás, minden bizonnyal meg fogja hallani és mellénk is fog állni a gyermekek legfőbb Patronusa, a leghatalmasabb és legerősebb nevelő : az Úr Jézus Krisztus. Segíts megőrizni és megtartani a drága kincset : gyermekeieket, hogy azok is, mi is, egészen a Tiéid lehessünk !*) *) Az előadáshoz felhasznált munkák: Szűcs E. : Győzelem a halál felett Túróczy Z. : ... „és hívják nevét csodálatosnak“ .......Előadások és üdvözlések ! (Mell éklet a Református Élet 1936. 16. számához.) Stekel : Üzenet az anyáknak. Támogassuk a tanítói egyetemes gazdasági és szociális törekvéseket! Lépjünk be mindnyájan az Eötvös-Alap Önsegélyező és Családjóléti Osztályába !
