Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 1. szám - Sátory Vilmos: Magyar számadás 1938. év végén
3 hanem van történelmi igazság, mely nem ellenkezhet az erkölcsi világrenddel. Fordulnak a sorsok: egyeseké éppen úgy, mint a nemzeteké, de ebben a súrlódásban minden hazugság, minden mesterkéltség lehámlik végre és marad a való tény: a reális lét és örök igazság! Éppen 20 éve, hogy szomorú, csüggedt novemberi sárba hanyatlott minden magyar szépség, jog és erő. A magyar menekültek jajkiáltását túlharsogta a szerencse-lovag népek győzelmi diadalordítása. Most fordult a kocka, itt van a boldog himnuszok kora, — odaát a néma döbbenet. Éppen ünneplésre készült az ármány: 20 éves uralmát akarta márványba örökíteni, — mikor a kerék billent egyet és az igazság lángpallosa látható lett a világ felett! Valóban, nagy jeleket produkál az idő! Botorság volna nem látni, hogy Isten keze működik a világ és népei felett! Kicsike bogarak életét percek, pillanatok és szalmaszálak döntik el, — népek sorsát pedig évtizedek, évszázadok, háborúk és küzdések. De a pillanatok és századok, a szalmaszálak és néptöi’zsek életfolyamát egyformán kezében tartja az Úr! Az Ő tudta nélkül éppen úgy nem veszhet el fejünkről egyetlen hajszál, mint ahogy nem veszhet el egy nemzet igazsága! A pillanatok csak a véges, rövid szemléletünkben változnak évekké; évtizedekké, — az örökkévalóság ezeken felül áll és vele áll fenn az igazság is. A megszállás alól visszakerült földön nagy erkölcsi értékek termelődtek ki, ezek az egész magyarság értékei. Az egység, a tűrés, a kitartás, a bátor magyarnak — vallás, a gyakorlati magyar hit és hazaszeretet, ami a felvidéki magyarság sajátja volt, megérdemli, hogy valamennyiünk példája legyen. Ők kiállották a magyarság hét-próbáját, — mi csak beszéltünk róla. Ha az ő szellemük megtermékenyítő hatással lehet az egész magyar életre, úgy bátran csatoljuk a trianoni országot a visszatért Felvidékhez! Sokkal helyesebb meghajolni az ő igaz magyarságuk előtt, mint fölényes vállveregetésseí kifizetni és további virágos szólamokkal kiábrándítani őket! Nekünk szolgáljon pédáúl az ő célhoz jutott magyarságuk, a romániai és szerb testvéreinknek pedig legyen hitnövelő és buzdító reménység, mely náluk és számukra is be fog teljesedni. A párkányi magyar bíró, — mikor először jött át a szabad hídon, leborult a magyar földre és megcsókolta azt. Ebben a csókban tanulság van számunkra: nem puszta frázis a magyar rög vonzóereje, nem üres szólam csupán a haza földje, — aki elszakad tőle, az érzi igazán bűvös erejét, az érzi át a sokszor üres lélekkel elhangzott költői szavak mélységes igazát: Itt élned, halnod kell! — Igazi lelkiismeret-vizsgálat nem képzelhető el a hibák teljes és nyílt feltárása nélkül! A magyar nép a hibák és erények csodálatos keverékét mutatja történelmében. A legszebb korokat bűnök özöne posványosítja el, — egész korok, egész nemzedékek rohannak le versenyezve a süllyedés lejtőjén s taszítják a nemzetet a legmélyebb hullámvölgybe: a romlásba. De ha rászakadt a népre a szenvedés és bűnhődés járma, akkor kitermeli magából az ősi
