Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 5. szám - Kuszák István: Nevelés és felelősség
186 székében a gyermekek legíőbb pártfogója, maga az Úr Jézus ük Számolnia kell tehát mindenkinek már ezen a földön a nevelés felelősségével. Közelebbről számolnia kell a szülői felelősséggel is. A szülői felelősség kezdetét meghatározni, szinte lehetetlen.. A szülői hivatásra ugyanis — Isten rendeléséből — minden embernek kora ifjúságától kezdve kell készülni. Isten előtt felelősek vagyunk minden plyan bűnért, mely kihatással van születendő gyermekünk életére. 0, pedig hány ifjú pazarolja könnyelműen testének és lelkének — Istentől kapott — drága értékeit! Az imént felhozott példák ellenére általában azt lehet mondani, hogy a legtöbb szülő drága ajándéknak tekinti a reábizott életet, amelyért felelősséget is érez. Mindenek előtt felelősséget érez a gyermek életéért és egészségéért. Gondoljunk csak az édesanyákra, akik éjszakákat virrasztanak gyermekük betegágya mellett. Mi az, ami erőt ad nekik az emberfeletti szolgálatra ? Akármiképpen felelünk a kérdésre, a feleletben a felelősség érzése jut kifejezésre. Vagy kérdezzük meg az édesapákat, akik szivük szorongó félelmével szaladgálnak orvostól-orvohoz s teremtenek elő lehetséges és lehetetlen összegeket, hogy gyermekük egészségét újra megszerezzék — mi. az, ami hajtja őket ? A válasz a szülő felelőssége a gyermek életéért és egészségéért. 0, nagy dolog a gyermek testi egészségéért való szülői felelősség. De még nagyobb a lelki egészségért való felelősség. Ma, amikor a szerencsétlen lelki betegek hosszú-hosszú sora vonul az orvosi rendelőszobák felé s amikor mindinkább beigazolódik, hogy a legtöbb lelki betegségek oka a kisgyermekkorra nyúlik vissza, meg kell látnunk mindannyiunknak a gyermek lelki egészségével szemben fennálló felelősségünket. Stekel idézi egyik művében Jean Paul következő szavait: „Minden, ami első örökké, él a gyermekben ; az első szín, az első virág, az első muzsika festik meg az életünk színpadi díszletét. Báró Eötvös József gondolatai között pedig ezt olvassuk : „Életünk legszomorúbb oldala az, hogy abban semmi sem marad és semmi sem múlik el egészen. “ Az bizonyos, hogy nemcsak a fizikai életre nézve igaz az energia megmaradásának törvénye, hanem a lelki életben is kérlelhetetlen szabályszerűséggel nyilvánul meg. Az első benyomások a gyermek igazi iskolája és bármily fontosak legyenek az öröklött tulajdonságok, de sokkal jelentékenyebbek azok a szerzett tulajdonságok, melyek a szülők és általában a környezete tagjainak viselkedéséből erednek. És az a megdöbbentő, hogy a szülők legtöbbször nem is tudják, hogy jót tesznek-e, vagy rosszat. Hisz igen gyakran ártatlannak hitt játékok, a szülői szeretetnek egyes megnyilatkozásai, ölelések, csókok lehetnek kiindulásai később hosszú évek keserves lelki szenvedéseinek. Nemrégiben mélységes megdöbbenéssel olvastam egy orvosnak azt a közlését, hogy egy szerencsétlen lelki beteg nő siralmas sorsának, erkölcsi elbukásának, családi élete összeomlásának eredeti okát az illető gyermekkorában gyakran szereplő —, általánosan ismert — „Kerekecske gombocska“ játékban fedezte fel. Nemcsak ez: az eset, hanem száz meg száz tragédia bizonyít az igazság mellett, hogy „Az ember életében nincsenek csekélységek.“ Ott kellene lenni
