Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 5. szám - Dr. Garai József: Egy evangéliumi nevelési rendszer
178 tak beszélni: a tanító szeresse a gyermeket és a gyermek a tanítóját. A helyzet az, hogy ezek nem különálló fogalmak, hanem az. elsőnek kell, hogy következménye legyen a második. Végül azok,, akik a kérdés lényegére lélektani indítékok és lelki vizsgálódások alapján akarnak rámutatni, ily kérdéseket vizsgálnak : miért szeret a gyermek és kit ? Ezekre akarnak feleletet kapni. Schnellernél a szeretet nem bölcselkedés eredménye, nem is gyakorlati nevelői, tanítói fogás és nem lelki jelenség, ennél sokkal több: vallás-erkölcsi alap. Nem új, mert Jézus Krisztustól származik ez. Ez több, mint az előző részletfogalmazások bármelyike. „Ezen ethikus alap a szeretet, úgy hogy azt mondhatjuk, hogy még csak a szeretet nyitja meg a dolgok lelkét, lényegét. Nemcsak a gyakorlati, hanem az elméleti életben is alapvető legfőbb vezérünk — a szeretet.“ 1R Magában foglalja tehát a fentebb említett részleteket is. A szeretet ismeretelméleti, alapelv is nála. Megismerés csak szeretettel lehetséges, enélkül minden megismerésre való törekvés is hiábavaló. „Szeretet nélkül másnak lényegébe való odaadó elmélyedés, a másik lényének megfelelő, azt előmozdító hatás nélkül még a legkisebb tárgy igaz megismerése sem lehetséges.“ 16 A szeretet tehát oly princípium, mely nélkül sem elmélet, sem gyakorlat nem állhat fenn. A szeretet eme világképe Jézus Krisztus életében valósult meg és Jézus Krisztus az az elv, „mely az életet, a történetet és az afölött való elmélkedést s így a nevelés történetét és elméletét is alapjában meghatározza“.37 Nem kell sokat gondolkoznunk azon, hogy belássuk azt, hogy Schneller ezen elveinek kialakulásában feltétlen nagy szerepe volt a szülői háznak, különösen pedig az édesanyának. A középiskola alsó négy osztályát Kőszegen és Modoron elvégezvén, 1858-ban a soproni evangélikus líceumba iratkozott be. Ugyanitt végezte el a theológiai akadémia két évfolyamát. Egyéniségének kialakulásában nagy szerepet játszott a Deákkúti vármegye. A soproniak nagyon jól tudják, hogy mi volt ez. Szervezete olyan volt, mint egy vármegyéé, ma talán önképzőkörnek hívnánk. Gyűléseiket a Deákkútnál tarlották, mely ma is ismerős helye a soproniaknak. A diákhagyományokat is híven megőrző evangélikus líceum tanulóifjúsága tanáraik vezetésével még most is minden évben kivonul ide és bensőséges kis ünnepség keretében megemlékeznek arról, hogy mi volt régebben a diákság számára a Deékkúti vármegye. Nagy súlya volt ennek még Schneller idejében. A vármegyei szervezet mintájára határozatokat is hoztak, melyek közül igen sokat az iskola vezetősége is elfogadott. Méltó és szép hagyomány volt ez, mely talán még a régi protestáns iskolák önkormányzatának egy késői megnyilatkozási formája volt. Az egyes és a közösség viszonyának kialakulása, illetőleg erről vallott nézetének megalapozásában minden bizonnyal nagy szerepe lehetett az itt végzett munkának. Míg Kőszegen Beyer, addig Sopronban Thiering volt kedves tanára. A vallási tudományok iránt különös érdeklődést tanúsított és maga írja:18 „Tisztán akartam látni, a vallási tüneményeket tudományosan kívántam megérteni és már két év után, melyet a soproni theológiai intézetben töltöttem, siettem a külföldi egyetemekre, hogy itt találjam fel azt, ami után vágyódtam“. Halle és Berlin voltak állomásai.
