Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 12. szám - Somogyi B.: A nyolcosztályú népiskola jövője
406 A nyolcosztályú népiskola jövője. A népoktatásügyi szaksajtó a rádióval együtt s a mindennapi élet egyaránt fontos napi kérdésének ismeri a nyolcosztályú népiskola eszméjét. A legutóbb mértékadó helyről nyilvánosságra hozott elgondolás nagy feltűnést keltett tanügyi és társadalmi körökben egyaránt. Foglalkoznunk kell vele s rá kell mutatnunk a kérdés mai állásának főbb szempontjaira. Hogy átmenet nélkül, máról-holnapra ilyen nagyjelentőségű fejlődés nem történhetik meg, abban még a hozzánemértők is mind megegyeznek. Mi, tanítók, akik e gondolatot évtizedekkel ezelőtt írtuk egyesületi küzdelmeink zászlajára, szintén világosan látjuk, hogy e nagy újítás nem történhetik a mai viszonyok között hagy ugrásokkal. Lépésről-lépésre kell minden nagy alkotást megvalósítani, hogy elkerülhessük a minden kezdettel velejáró nehézségek, hibák s akadályok közül legalább a nagyobb méretűeket. Talán a legnagyobb nehézség itt annak a hatalmas anyagi erőnek hiánya, ami szükséges ahhoz, hogy a nyolcosztályú népiskolát a maga eszményi elgondolásában, komoly s pedagógiai szempontból elképzelt helyes elgondolásban valósíthassa meg a tanügyi kormányzat. Megnyugtató megoldás csak új állás- és iskolaszervezéssel, tehát tanerőlétszám- és tanteremfejlesztéssel képzelhető el. Mivel ehhez ma a kellő fedezet még hiányzik, a nyilvánosságra hozott felfogás szerint kell, hogy segítségére siessenek e cél elérése érdekében a különböző iskolafenntartók az államnak, A túlzsúfoltság megszűntetésében látja a hivatalos felfogás ezt a segítséget elsősorban, amit érthetünk úgyis, hogy a fenntartó szervezzen szükség esetén újabb állásokat, illetőleg kellő osztálymegosztással siessen a cél elérésére. Mindenesetre akadhat ilyen fenntartó. Néhol azonban igen nagy aránytalanság áll fenn az iskolai terhek eloszlása terén. Sokszor kicsiny, szegény községek óriási iskolai terhet, adót viselnek, miután maguk tartanak fenn iskolát. Másutt nagy városok, érdekeltségek majdnem teljesen mentesülnek ilyen terhek alól. Nehéz lesz az iskolafenntartók anyagi teherbírását iskolai célra fokozni az iskolafenntartási terhek arányosítása nélkül. A kicsiny, túlterhelt községek, fenntartók nem tudnak újabb anyagi áldozatokat hozni. Nem méltányos, hogy erre kényszeríttessenek akkor, amidőn igén erős közüle- tek ilyen terhek alól mentesülnek. Nagyon sok helyen tehát újabb szervezés és fejlesztés nélkül kell az első időben a kérdéssel szembenézni. Itt is a legnagyobb nehézség a kicsiny, osztatlan iskolák előtt áll. Ha az errevonatkozó tájékoztatás ismerete után csak a megoldhatatlan vagy nehéz kérdéseket méltatjuk figyelemre, akkor az a felfogás alakul ki előttünk, hogy így nem lehet nagy és komoly iskolafejlesztési terveket megvalósítani. Ne keressük azonban csak a vezető körök terveinek a hibáit, vagy nehézségeit, hanem keressük azt, hogy a mai körülmények között mit lehet elérni nagyobb zökkenő és iskolarendszerünk megbolygatása nélkül. Megnyugtató az, hogy a hivatalos felfogás sem kíván osztatlan nyolcosztályú népiskolát oly elgondolásban, hogy annak tanítója
