Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 1. szám - Megjegyzések
28 ifjúsága a gyakorlati életben nem tud összeforrni az annyira hőn óhajtott magyar nemzeti egységben. Folyton kísért a magyar átok, a széthúzás. Az a sokféle felekezeti apáca, zárdái, papirendek által fenntartott és a mi egyházi iskoláink is, külön szeparatisz- tikus érdekeket szolgálnak. (A mi nevelési rendszerünk nem áll ellentétben a nemzeti nevelés eszméivel, sem az általános társadalmi, erkölcsi nevelés követelményeivel. Szerk.) És ha egyes nevelőkben meg is van a jóakarat, a magyar ifjúságot nem tudják testvérként egy zászló alá tömöríteni. Az iskolai személyi és dologi költségek, tanítói nyugdijjárulék stb. terhe és azoknak az egyházfenntartó hívektől végrehajtása oly nagy súllyal nehezedik ránk és oly sok kellemetlenséggel jár, bogy az az egyház fenntartását veszélyezteti és a híveket a szekták karjaiba kergeti. \ 3. Emlegetik az Apponyi-féle 1907. évi 27. t.-c.-et, mely oka lett volna a nemzetiségek elégedetlenségének. Hát leszögezem itt, hogy sem a tőlünk Trianon folytán elcsatolt területen, sem egyetlen más országban ily liberális törvény a nemzetiségi kisebbségekre nincs (hisz Jugoszláviában, Romániában az összes iskolákat államosították egy egyszakaszos törvénnyel és minden községben csak szerb, illetve román tanító és óvónő működik), ennél liberálisabb iskolai törvény, csak nemzeti öngyilkosság volna. Nem az volt a baj, hogy e törvényt meghozták, ebben a sokat szenvedett hálátlansággal találkozó (mert hálát soha nem várhatunk azoktól, kiket agyondédelgettünk) hazánkban, hanem az volt a hiba, hogy későn hoztuk e törvényt, már 1848. március 15-iki 12. pontban kellett volna ezt és ehhez hasonlót leszögezni és szigorúan végrehajtani, akkor nem lett volna Trianon. V. Iskolai munka Kertén és filiáiban a XVIII. század végén és a XIX. század közepén. Összegyűjtötte : ifj. Sülé Sándor ev. tanító A XVIII. század végén nincs valami jóhírük a kertai tanítóknak. Esperesi látogatások alkalmával felvett jegyzőkönyvekben ezeket a kifogásokat, megjegyzéseket olvashatjuk: .......a gyermekek igen g yengék és tudatlanok. (1791.) ...Semmi buzgóságot nem látni itten, a gyerekekkel való kegyes katekizálásnak híre sincs, se a mindennapi szent olvasásnak, szánja meg az Isten ezt a gyülekezetei.“ (1795.) Néhány év múlva az 1800-as évek elejéről fentmaradt latinnyelven írt egyháztörténet szerint órarendje van az iskolának. De lássuk, hogyan osztották be napi, illetve heti munkájukat az 130—140 évvel ezelőtt élő „iskolamesterek“ : Hétfőn délelőtt: éneklés és imádság után Hübner históriái közül egy magyaráztatik, erre leckézés tartatik. Délután: éneklés és imádság után a szokott leckézések foly- tattatnak. Kedden délelőtt, mint hétfőn. Azonkívül mindennap az írásban
