Evangélikus Népiskola, 1939

1939 / 10. szám - Műhelyünkből

369 Mikor Isten cselekedetét a Biblia a legtökéletesebb szóval akarja jelölni, így szól: Az Ige (a szó) testté lett. így lesz Isten minden beszédének végső célja és teljes tartalma : Jézus és így lesz Krisztus minden szava Isten beszédévé. Isten beszédének szívügye a megigazítás. Ez cselekedeteinek célja. Ez alapon leszünk bűnösökből Isten gyermekei. Isten beszéde parancs, Ítélet, kegyelem egyszerre, de a főhangsúlyt a kegyelem szaván találjuk. így azok, akik Isten szavát megértik, az ítélő és parancsoló szóból is örömhírt, kegyelmet értenek. Ez alapon lesz a tízparancsolat is evangéliommá. Jézus példát adott a törvénynek evangéliumkénti hirdetésére. Sajnos, mi, szószéki és iskolai igehirdetők teljesen ellenkezőt cselekedtünk: az evan- géliomot, az újszövetséget is törvénnyé változtattuk. Tanításunk emberi bölcseséget keresett az újszövetségben is. Pl. : A tékozló fiú történetét törvénnyé tesszük (tiszteljétek atyátokat, szeressétek a jó társaságot a rossz Helyett), holott Jézus evangélium­nak adta: Isten vár bennünket bocsánatával, ha igazán megtérünk. Isten szava mindig cselekedetet is jelent és ez a cselekedet mindig csoda. Isten cselekedetét ne fejtsük ki a csodálatosság gubó- jából, hagyjuk meg a természetes ember előtti érthetetlenségben (bolondságban). Istén cselekedete mindig magasan az emberi értelem felett szárnyal, mindig más, mint azt emberi értelem gondolja, mindig evangélium. íme egy előadás nem is dióhéjban, de mogyoróhéjban össze­sürített vázlata világosan igazolja, hogy a ma vallásoktatása nem lehet erkölcsi igazságok tanítása, nem lehet jó és rossz megkülön­böztetése. Evangélikus vallástanításunk megváltozott célkitűzése megváltozott tanítási módszert is követel, mint feljebb is kifejeztem. Pl. az előbb említett: Jézus enni ad a népnek c. evangéliumot Gyar- mathy Dénes lelkész előadása során a következőképpen tárgyalta : 1. a történet elmondása (felolvasása) szómagyarázat, II. a megértett szavak, fogalmak alapján a történet egésszé alakítása. Itt mutatunk rá, hogy rendkívüli, emberileg érthetetlen esemény történt. III. Isten a biblia népével cselekedett akkor hatalmasan, ma velünk is jósá­gos és kegyelmes. Rávezetjük a tanulót: Isten a lélek üdvéért sok­sok csudát cselekedett, itt az emberek testi nyomorúságának meg­szüntetését cselekedte csudálatosán, megmagyarázhatatlanul.. . Ha­talmas és kegyelmes az Úr. . . IV. Ami akkor történt, az ma is megtörténik. Számtalan útja és módja van. Akkor áttörte a maga­teremtette természeti korlátokat az ember megmentésére, örüljünk, hogy szeretete erre hajlandó volt. Kérjük bizalommal: Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. . . Az egyes fokozatok közül tehát hiányzik a rávezetés. (Ezt a régi tanterv sem kívánta meg az idő és tárgyban távol eső történeteknél.) Új tantervűnk az anyagnak elsőbbséget ad a módszer előtt, míg a régi nem az anyagot, hanem az eszmei igazságot tartotta fontosnak, ami a történetből kihozható. Találkozik a régi és új Utasítás a tanulság kifejtésében. Dávid és Góliát történetének alapeszméje a régi Utasítás szerint ez: „Amint Dávid bízott az Istenben és ezért az Isten őt megsegítette; úgy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom