Evangélikus Népiskola, 1939

1939 / 9. szám - Műhelyünkből

340 a székesfőváros tanítói kara. Heti harminckét órában folyik itt a tanítóképző padjait elhagyó »szerencsések« elméleti és gyakor­lati pedagógiai továbbképzése. Az elmúlt év folyamán én is elvégezhettem ezt a tanfolyamot. Szinte már szállóigévé vált a nagy gondolkodó mondása: — Hej, szürke minden elmélet barátom, csupán az élet aranyfája zöld! Jólesően érezhettük a Szeminárium padjaiban, hogy az egyes elméleti órák keretein belül bármilyen magas elméleti fejtegetések tárultak is ki előttünk, mégis mindig megtaláltuk a megfelelő kap­csolatot az élettel. Gyakorlati képzésünkben az előkészítés, irányítás munkáját a gyakorlóiskola egyes osztályainak széleskörű pedagógiai felkészült­séggel rendelkező tanítói végezték. A »tantervi óra« keretében [nagyszerű utasításokat hallottunk az állami Tanterv gyakorlati megvalósításához. Ezeknek alapján szeretném most én is végig­vezetni mondanivalóim fonalát az egyes tárgyak tanításán. (Gya­korlóiskolai naplóm segítségével.) Szükségesnek tartom még megjegyezni, hogy mivel a főváros iskoláiban, ill. a Ped. Szeminárium gyakorlóiskolájában a rajz, lének, kézimunka, testnevelés, továbbá a hit- és erkölcstan ok­tatását szaktanítók végzik, ill. mivel ezek oktatása egyénien fővá­rosi jellegű, azért tanításuknak vázolásával én sem foglalkozom. Beszéd- és értelemgyakorlatok. Ez az elemi népiskola alsó tagozatának gerinctárgya, előcsar­noka. Magában foglalja kicsinyben az öncéllal tanított tárgyakat. Apolgatjuk benne a földrajz, történelem, ügyességi tárgyak csí­ráit. Jelentőségét aláhúzza az is, hogy a beszéd a tanítás legfon­tosabb eszköze, mellyel bánnia kell tudni a gyermeknek. Enged­nünk kell a tanítványokat beszélni! Az elemi iskola küszöbét átlépő gyermek beszédmegnyilatko­zása az első tanítási napokban dől el kedvező, vagy kedvezőtlen irányban. Itt igen sok függ természetesen a tanító egyéniségétől. Tud-e bizalmat kelteni, bizalmas lenni? Ezen a fokon a család és iskola közti űrt legjobban a játék tudja áthidalni. Az ismerkedés utáni napon mindenki elhozhatja a játékát. (Kard, baba stb.) Meg­indul a beszéd. Kissé fegyelmezetlen lesz ugyan az osztály, mert a játék hevében megfelejtkeznek az iskoláról, de ez mégsem jelent fegyelmezésünk szempontjából pótolhatatlan mulasztást; a másik oldalon visszont annál nagyobb a siker. Akik nem beszélnek, azokat egyénenként szólaltatjuk meg. -— Te még nem mondtál semmit! Azt sem, hogy hogyan szoktatok játszani a kistestvéreddel! A napi tanítás megkezdése előtt pár percet általános be­szélgetéssel töltünk. Lehetőleg mindenkit érdeklő kérdés közép­pontba állítása szólaltassa meg a gyermeket! — Beszélgettem Piroska édesanyjával. Elmondta, hogy milyen szépen segít már az ő kislánya otthon, a ház körül... — Tegnap láttam, amint Pista az almafa oldalán próbálta ki bicskájának az élét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom