Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 1. szám - Tállyay István: Vasmegyei pedagógusok
12 Beyer János megtestesítője volt a személyiség pedagógiájának. Azáltal, hogy nem ragaszkodott a tankönyvhöz, hanem mindentől függetlenül szabadon magyarázta különösen a történelmet és a csillagászattant, tanítványainál a legnagyobb hatást érte el. Rendkívüli nagy tudása imponálólag hatott; külsőleg is igazi professzori alak. Magas homloka, hosszú, ősz haja, magas alakja, borotválatlan arca, állandó fekete szalónkabátja mindenkinek emlékezetében lesz, akik őt ismerték. E sorok íróját, a hálás szeretet köti nemes egyéniségéhez, mert a tudomány igazi magaslataiba ő vezette be legelőször. Irodalmilag nem működött, de tekintve nagy hatását, nevét nagyon gyakran olvashatni, így Péterfyről való megemlékezés kapcsán a »Pedagógiai Plutarchban« és különösen ki kell emelnünk Schneller István megemlékezéseit Beyerről a »Pedagógiai Dolgozataiban« és a »Theológiai Szaklap« 1905.-Í évfolyamában. Beyer Jánosról mondja Schneller: (Ped. Dóig. I. köt.) »reggel tanított 7—11-ig és d. u. 1—5-ig a közös osztályban... Ritkán feküdt le 12 óra előtt, ő volt a nagy parochia- és iskolaépületben az első, aki felkelt, mert az ima és bibliaolvasás mellett nevezetesen a görög, latin és főleg a német irodalom klasszikusaiban és nemkülönben a teológiának stúdiumában keresett és talált mindig megújuló erőt munkájához. Nagy könyvtárát nekünk, de müveit családoknak is örömmel megnyitotta... Mily élvezetesek voltak nevezetesen történeti előadásai s mily épületesek a vallási órák. Vasárnaponként délelőtt, délután hallgatták a templomban... a prédikációt... Ő volt, aki legbuzgóbban énekelt, ki a szentbeszédet néha könnyekig meghatva hallgatta.« Továbbá mondja Schneller: a növendék »látott egy személyiséget, ki szent érzülettel fogva fel hivatását, személyiségét, idejét, erejét örömmel rendelte alá e hivatás minden nehézségeinek és bajainak.« »Nem voltak sem kortesek, sem a társadalom — vezető egyénei, hanem igenis tekintettek felfelé, ahonnan minden áldás jő ... tudták, hogy a kegyelmes Isten az, ki reájuk bízta a gyermekeket, kiknek leikéért ők felelősek, kik ezért is hivatásukat... istentiszteletnek tartották.« Még néhány sor Schneller terjedelmes megemlékezéséből a »Teológiai Szaklapban«. E megemlékezésben behatóan festi Beyer János nemes lelkületét, fennkölt szellemét, mély vallásos egyéniségét. Azt mondja: »E nagy munkában, melyben két nap alatt annyi órát tartott,, mint a modern tanár egy hét alatt... ő, a gyenge szervezetű^ sovány, bizonytalan lépésű, rövidlátó alak nem fáradt ki. Néha még reggel 7 óra előtt is ... egy-egy buzgó zsidó jött ki szobájából, akit Beyerünk a héber nyelv tudományos ismeretébe bevezetett. 11 óra után sem pihent: különösen francia és angol nyelvből adott órákat a város előkelőbb családaiban.« »A német irodalommal igaz szeretettel foglalkozott. Vilmár és Barthels voltak kedvenc irodalomtörténetírói.« »Dittmar Henrik volt kedvenc történésze.« »A teológiai stúdium minden irányát érdeklődéssel követte ugyan, de rokonszenve Tholuck és a Tholuckból kiinduló és Leipzig (Luthard, Kahnis) és Erlangen (Frank) felé
