Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 7. szám - Műhelyünkből
257 Az akadémiai tanítóképzés oktatásügyünk fejlődésében mérföldes lépést jelent. De az élet nem áll meg egyes tervek megvalósulásánál, hanem új és újabb célokat tár az ember elé, hogy az tervet szőjjön a megvalósításhoz. Hiszen tulajdonképpen az emberi élet nem is egyéb, mint örökös célkitűzés. Ha nincs célkitűzésünk, akkor az élet szikrája is utolsót lobbant gyarló testünkben. És most térjünk vissza az akadémiai tanítóképzéshez. Ennek megvalósítása csak az első lépés volt azon az úton, mely az általános tankötelezettségnek nyolc évre való kiterjesztéséhez vezet. Jól tudom, hogy mindezzel nem mondtam újat. De nem is ez a célom. A riyolcosztályú népiskolának nálunk már valóságos irodalma van. Évek hosszú sora óta egyebet sem teszünk, mint kilincselünk illetékes helyen, hogy ezt a tervünket is segítsék megvalósítani. Hangzottak el eddig nyomós érvek és ellenérvek. De ma az Úrnak 1939. esztendejében elérkezett a huszonnegyedik óra, amikor nem lehet többé vitatkozni! Ma dönteni kell 1 A Felvidék magyarlakta részének és Kárpátaljának visszatérése az anyaországhoz, válaszúira állította felelős kormányzatunkat! Vagy lerombolja a megszállás alatt felépített nyolcosztályú népiskolákat, vagy pedig az anya- országbelieket is kiépíti. Mivel azonban a haladó kultúra visszafelé haladást nem ismer, az egyedüli megoldás marad az anyaország népiskoláinak nyolcosztályúvá fejlesztése. Ám ezen a ponton ismét beleszól a pénz a tervek keresztül" vitelébe. Pedig pénz nélkül megoldani ezt a fontos kérdést nem lehet. A tantermek túlzsúfoltságának megszűntetése, újabb tanítói állások szervezése, tetemes összeget jelentenének a kultusztárca költségvetésében. Mit tehet hát a tettre kész magyar tanító mégis, hogy tervét megvalósíthassa ? ! A most következő tanévben az összes tanulók V« része kerül a VII. osztályba. Az arány csak az 1940—41. tanévben emelkedik Vä-ra. Nyugodt lélekkel merem állítani, hogy a kettő és ennél több tanerős népiskolákban, ha a tanterem egyébként megfelelő, a megvalósításnak semmi akadálya sincs. Marad tehát probléma az osztatlan népiskola. Kárpátalján és a visszatért Felvidéken e téren is láttam megoldást. Itt ugyanis két csoportba osztva történt a tanítás. Délelőtt tanult az I.—II.—III.—IV. osztály, délután pedig az V.—VI.—VII.—VIII. osztály. Tehát a délelőtt foglalkoztatott négy osztállyal szemben délutánra csak két osztály jut, mivel a négy felsőbb osztály váltakozó tanmenetű nálunk! Nem állítom, hogy ez a megoldás 100°/o-ig helytálló, de még azt sem, hogy célravezető ! A Felvidéken tapasztaltak alapján szerény véleményem az, hogy ott a mi hat osztályú népiskolánk anyagát osztották el nyolc évre. Nálunk ez cél nem lehet! Kultúrfölényünk hangoztatása mellett most már tenni is kell valamit. Meg kell találni a módját annak, hogy az osztatlan iskolák tehermentesíthetők legyenek ! Az áldozathozataltól a magyar kormánynak nem szabad megriadni. Valóságos ázsiai állapot megszűntét jelentené, ha a túlzsúfolt osztatlan iskolák helyébe legalább kéttanerős iskolák lépnének. Nagy hiba még az sem volna, ha átmenetileg váltakozó tanítást lehetne
