Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 7. szám - Somogyi Béla: Helyzetkép
243 A közszolgálati alkalmazottak nagy tömegeiben bennefoglaltat- nak egy és ugyanazon sorsközösséggel a magyar középosztálynak túlnyomó nagy tömegei is. A középosztály szerepe nemzetünk életében igen nagy jelentőségű. Mélyenjáró beszédben fejtette ezt ki egyházunk hű tagja: dr. Vladár Gábor kúriai tanácselnök Őnagy- méltósága, a magyar jogászi életnek egyik legmagasabbrangú tagja, a magyar jogfejlődésnek egyik legkitűnőbb ismerője és munkálója. Az országos Kaszinó gyűlésén mondott beszédében felvillantotta a középosztály szerepét az európai nemzetek és nemzetünk életében. Megállapításai szerint „abban, hogy Franciaország a forradalomig jutott, nagy része van annak, hogy az elgyengült nemesség már nem, az éledő polgárság még nem tudta mérsékelni az önkényuralmu királyság túlkapásait. Olaszország és Németország évszázadokon keresztül nem tudott eljutni az egyetemes nemzeti öntudatig, mert nem volt olyan középosztálya, amelyik a hűbéri és városi széttagoltságból az egyetemes nemzeti gondolatig fel tudott volna emelkedni.“ „Európa minden nemzetének élete a középosztály élete és vezetőszerepe körül kristályosodik ki. A nemzetek keretén belül a feltagolt, nem egyszer egymással ellentétben álló társadalmi osztályok között és felett a középosztály az, amelyben a nemzet egységgé tudatosodik.“ A magyar középosztály s benne a közalkalmazottak mai szerepének helyzetképére is áll ez a megállapítás. A középosztály szerepe azonban erősítésre vár. A nemzetnek erős, egészséges közép- osztályra ma még inkább van szüksége, mint bármikor. E középosztályban a közalkalmazottak s benne a mi helyzetképünk is komor színeket is mutat. A legelemibb feladat vár megoldásra : biztosítani az emberi megélhetést e rend tagjai számára. Az új törvényhozó testület szembe találja magát e kérdéssel és nem térhet ki előle. A tisztviselőtársadalom, a nemzet egyik erkölcsi alkotórétege 1931. óta szemrebbenés nélkül fogadott három olyan rendelkezést, amely a lehető legsúlyosabban nyúlt bele életébe: a fizetésleszállítást. Most, évek múlva kopogtatnia kell e rétegnek azzal a kéréssel, hogy az annak idején elvett fizetés helyett álljon helyére a régi (pontosabban szólva a világháború előttihez még így is csökkentett) fizetés. A pénzügyminiszter mondta: „Mindenki tudja, hogy a tisztviselői kar mit áldozott az országért, amikor fizetésének csökkentését oly hősiesen elviselte.“ A miniszterelnök is szükségesnek tartja az elvett fizetések visszaadását. Sajnos, az 1931-iki helyzet visszaállítása, sőt akár 50%-os emelés sem emeli a tisztviselőtársadalmat a békeidőkben elért anyagi színvonalra, mert azóta a drágaság emelkedett. Helyzetképünkön komor színeket mutat az anyagi erőtlenedés mellett ott kísértő erkölcsi erőtlenedés veszedelme. Itt több mozzanatra kell rámutatnunk. Minden bajunk alapja Trianonra vezethető vissza. Ellenségeink által összekovácsolt rabbilincsek szakadatlan láncolatában a közszolgálati alkalmazottaknak, a magyarság derékhadának összeroppantása is egyik láncszem volt. Bár Trianon az