Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 7. szám - B. Á.: Munka és pihenés
53445 Cegléd, 1939 julius hó. XLV. évfolyam, 7. sz. E99NEELIKUS NÉPISKOLA AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA Felelős szerkesztő : SOMOGYI BÉLA Felelős kiadó : ÖZV. KISZELY JÁNOSNÉ MEGJELENIK HAVONTA. Szerkesztőség : Körmend, Kossuth Lajos u 24. sz. Kiadóhivatal: Cegléd, evang. iskola. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre . . 10'— P, fél évre 5'— P Postatakarékcsekkszámla : 42.523 Munka és pihenés. Máté 9. 37—38. „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Nagy munka folyik most szerte a hazában. Az izmos magyar kar legjobban próbára tett munkája: aratás, betakarítás. Szükség van ilyenkor a család minden tagjának munkaerejére. Dolgozik is minden jóravaló magyar ember korántól-későig. Alig van megállás, némi erőgyüjtő pihenés. És mégis előfordul, hogy sok munkához kevés az erő, kipereg a túlérett mag, kárba vész sok áldás. Nekünk tanítóknak pihenő időül van szánva ez a nagy munkaidő. Egy tanév fárasztó munkája után rá is szorul a tanító egy kis pihenésre, hogy ereje megújuljon s pihent erővel foghasson ismét munkához, ha eljő annak ideje. De ez a pihenés nem lehet semmittevő tétlenség, sem testi, sem lelki értelemben. A tétlen ember elpuhul testileg, lelkileg. A munkával, mozgással, utazással gyüjt- hetjük s raktározhatjuk télire a fizikai erőt, olvasással, tanulással, Isten igéjével pedig lelkünket erősíthetjük. Fel tehát a munkára a pihenő idő alatt is! Az Úr szava parancsként hangzik felénk: Az aratni való sok, de a munkás kevés. Annyi a bűn, a nyomorúság szemeink előtt, hogy bűn azt tétlenül nézni, de még nagyobb bűn benne részt venni s úszni az árral. A tanító — működjék bár akár milyen jellegű iskolánál — Isten országának elhívott munkása. A gondjaira bízott gyermekekre nemcsak a tanidő alatt, hanem ilyenkor is kötelességünk vigyázni. Éber figyelemmel kell kisérnünk magaviseletüket, játékaikat s szóvá kell tenni a helytelenségeket. Az Úr Jézus figyel s számon tart minden lelket s számon is kéri tőlünk a ránkbízottakat. Sok az aratni való, ne várjuk meg hát, hogy az Úr legyen kénytelen erélyesen figyelmeztetni bennünket: „...mit álltok itt... hivalkodván.“ (Máté 50.—6.) Mennyivel jobb lesz, ha így szól hozzánk: „Aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.“ (János 12. r. 26. v.) Kérünk Urunk, adj belénk olyan igyekezetét, hogy a pihenő időnk alatt se feledjük el, hogy a Te országod munkásai vagyunk.
