Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 12. szám - Somogyi Béla: Köszöntő
4lO sőt maga mondta: adjátok meg a császárnak, ami a császáré, de azt is hozzátette: Istennek is, ami Istené. Azt kérdezem azért magamtól is, tőled is, Tanítótestvérem, hogyan várjuk az áldott királyt, aki jő az Urnák nevében? Az egymásra torlódó földi események hangos zűrzavarában nem feledkezünk-e meg egészen erről a nagy királyról? Aki pedig azért jön, hogy végtelen nagy ajándékot hozzon minnyájunk hajlékába, mindannyiunk szívébe: az Isten üdvözítő nagy kegyelmét. Hozza ingyen, kínálja szívesen ezt a nagy ajándékot. Csak egyet kíván meg, hogy készítsünk szállást szívünkben befogadására. Álljunk meg egy-egy pillanatra ebben a rohanó életben, szálljunk magunkba, vizsgáljuk meg bűnnel terhelt bensőnket s a bűnbánat és töredelem könnyével mossuk azt tisztára, hogy hozzánk is betérhessen az áldott orvos: az Ur Jézus, hogy meggyógyíthassa beteg lelkünket, hogy lángra gyújthassa szunnyadó hitünket s hogy beállíthasson mindnyájunkat országa munkásainak sorába, hisz oly sok az aratnivaló, s olyan kevés az igazi munkás. Urunk, mennyei királyunk! Esdve kérünk, térj be hozzánk, szenteld meg szívünket, áldd meg hajlékunkat, vezess a munka mezején, hogy megáldhasd munkánkat s hasznos szolgáid lehessünk! »Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.« (II. kor. 9—15 v.) Ámen. B. Á. Köszöntő. Irta : Somogyi Béla. Köszöntünk: magyar testvér! Közel húszesztendős idegen uralom után a történelmi jog és igazság győzelmes útján visszatérő magyar testvér: Isten hozott! Ha szívedben nem aludt ki a közös haza vágya, pedig nem lobbanhatott el ez a mélységesen emberi érzés, hiszen örömujjongással borultál magyar testvéreid keblére, akkor érezd a legboldogabb álmot: hazajöttél! Még akkor is, ha a kényszer nyomása alatt színleg megalkudtál az erőszak, a hatalom szavával, de lelked mélyén a régi maradt az ősi föld képe és nem volt egy közös érzésed, egy megértő gondolatod az idegen uralom államalkotó törekvéseivel: akkor is hazajöttél! Két évtized múlt el az elszakadás gonosz álma óta! Nem múlhatott el nyomtalanul! Tovább haladt az idő s hatalmas útat tett meg az államok, társadalmak, egyének és eszmék fejlődése terén. Történelmi fordulatok, új korszak és rohanó átalakulás jelzi a húszesztendős változások útját. Változott az emberiség életfelfogása, létfenntartása, belső és külső egyéni viszonya. Uj értékelés, új életszemlélet s egy egész változott világ az, ami húsz esztendő után előttünk áll. Tudjuk, hogy nem múlt el nyomtalanul az idegen világban sem az élet. De megmaradt itt is, ott is az a mélyen a szívbe, lélekbe oltott érzés, életszemlélet, amely minden változáson át
