Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 1. szám - Ludván Sándor: Adósság
4 úgy kell pallérozgatni, csiszolni, hogy a három egy készséggé, világnézetté tevődjék össze. Milyen könnyen bele lehet így gyűrni egy mondatba, könnyedén tovább siklani felette. Hanem, ha egy kicsit boncolgatjuk, jövünk rá, hogy tulajdonképpen küszöbön állunk, amelyen keresztül léphetünk csak be iskolánkba. Mennyiféle szempont tanmenetben, vázlatban, feldolgozásban. Mennyi mindenre kell gondolnunk, ha lelkiismeretünkkel, felügyelettel békében akarunk élni. Szinte úgy érezzük sokszor, hogy az iskola munkája apró darabokra széthullottan, halomban hever. Papírország — valóság összegabalyodva gomolyog előttünk. Szinte elvesznek a tömegben a vezérvonalak, az irányvonalak, amelyek szerint a tömegből arányos, értékeket rejtő eredmény hajlék épül ön- és közmegnyugvásra. Hányszor kell tapasztalnunk, hogy jelentéktelen mutatós dolgokat, színes fogásokat állítunk tanításunk középpontjába lényeg helyett. Mennyi a panasz, hogy alaki dolgokra, mint túlhajtott módszeres- kedő előkészület, szemléleti anyagok keresgélése, vázlatozás stb. elhasználódik az ambíció, energia s a tulajdonképpeni eleven nevelőoktató munkára kevés jut. Hányszor hallani lelkiismeretes kartárstól, hogy dacára módszeres, lelkiismeretes fáradozásának, nincs megelégedve munkaeredményével, nehezen megy a számolás, rossz a helyesírás, önálló megnyilatkozás, sok a fecsegés stb. Egyszóval a vélt „munkaiskolában“ nem tudja azt a munkát megvalósítani, mint amit célul kitűzött. Kétessé bizonytalanodott tudatában, hogy az új elvek szolgálatában végzett érzelmi, akarati nevelési módok nem maradtak-e csupán színes ábrándképek, amelyek mellett álarcosán virul a hús-vér valóság. Bizony-bizony sok drága tanítói lélekben, ahol az Új Tanterv s Utasítások szelleme kitermelve a lelkiséget a maga többlet energiát produkáló valóságában s a felelősség érzetét, megjelenik a bizonytalanság útkereső ösztönössége, a kétkedés is. Jó felé haladok-e ? Nem egyoldalúan alaki képzés révületébe estem-e a reális valóság rovására ? Szükséges, belső, értékes, harcok ezek. Mintha a levegőben lógna egy kis megállás, tájékozódás értékszámbavétel óhaja Nem mintha bölcselkedő kriticizmus szállna meg a lelket, sőt a tapasztalás értéktermelést fokozó vágya, biztonságérzet keresése a hajtó eiő ebben a számadó belső harcban. Felemás még a működő tanítótábor. Egyrésze a tegnapnak mát szülő iskolájában is munkálkodott, másik rész már az új hármas pillérű nevelés szülötte,,ahol a tanítás mellett felülemelkedett nevelés vette át az irányítást. És ha megvizsgáljuk a multat-jelent, azonnal szembeszökik a közös nevező ellentét helyett: lelki típusú tanító megállta a helyét a múltban, megállja a jelenben is, helyesen látta a célt a múltban, jelenben is. Mert bizony nevelői elvek vannak, de eredményes nevelési módszer nincs. Ismeretmennyiségeket különböző utakon raktározhatunk el a gyermek eszében, emlékezetében, készségeit is fejleszthetjük, de vallási, faji, nemzeti nevelési eredmény-értékeket, amit a népiskola céljában a Tanterv olyan tömören fejez ki, csak a lélek útján termelhetünk. És itt úgy érzi az ember, mintha zavaró, chaotikus lenne a válságban fetrengő mában a fogalommegjelölés : lélek = ész + érzelem + akarat. Mintha a
