Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 1. szám - Kuszák István: Ráth Mátyás élete
7 hövember 25-én ő tartotta az első magyarnyelvű istentiszteletet a mai evangélikus templomban. A fiatal pap hamarosan túlnőtt gyülekezete határain. Nagy tudományának és kiváló szónoki képességeinek híre gyorsan elterjedt. Neve a püspökjelöltek között is szerepelt, de a választásnál kisebbségben maradt. Három évi lelkészi szolgálat után, 1786 november 26-án a győri gyülekezet világi vezetőivei való összekülönbözés miatt — lemondott lelkészi állásáról. Visszavonultan, magántudósként élt több éven keresztül Győrött. Közben a pestiek akarták első lelkészükké választani, de mert egy győri evang. vezető embertől kért vélemény Ráthra nézve nem volt kedvező, a meghívás is elmaradt. A véleményadó ugyanis jeles tudósnak mondta Ráthot, de hozzátette, hogy állhatatlan, változékony és némely dolgokban keménynyakú. Más forrás szerint azonban Ráth csak azért nem kellett a pestieknek, mert előre kijelentette, hogy ő az albát (papi inget) fel nem veszi és az áldást sem mondja kereszt jellel. Visszavonultsága idején egy háromnyelvű szótáron dolgozott, de ez a vállalkozása sem járt szerencsével. A nagy részvétlenség és közöny miatt nem valósíthatta meg a szótár kiadására irányuló tervét. Pedig — Kazinczy megállapítása szerint — „Örökös kár, bogy Ráthnak e becses szándéka nem teljesedhetett“. Ilyen körülmények között jól esett Ráthnak, hogy az időközben megürült lelkész állásra győri hívei 1789-ben visszahívták. 45 éves korában házasodott meg. A 22 éves Reischl Zsuzsanna Rozinát vette nőül Sopronból. Alig hét esztendeig tartó boldog családi élet után, felesége 29 éves korában meghalt. Ismét egyedül maradt. Nem csoda, ha ettől kezdve lelke is egészen temetővé vált, melybe sok meg nem valósulhatott szándéka mellé családi boldogságát is elhantolta. Ettől fogva még inkább elcsendesedett a keménynyakú, harcias ember. Kerülte a társaságot és komorságát haláláig megtartotta. Senki nem bírhatta többé arra, hogy tudományos tárgyról a közönség számára valamit írjon. Pedig kortársai megállapítása szerint „tudományos és művelt lelkének munkálkodása, szerencsésebb körülmények között messze kiterjedhetett volna“. Így azonban a Magyar Hírmondóba írt cikkein kívül, csak kisebb — magyar, német és latin nyelvű — munkái maradtak ránk nyomtatásban. 1796-ban ismét feléje fordult az érdeklődés. Gimnáziumi igazgatónak és teológiai tanárnak hívták meg Pozsonyba. Eleinte kedve is lett volna a meghívást elfogadni, de alaposabb megfontolás után arra a belátásra jutott, hogy az ő korában bajos volna már tanári hivatalt kezdeni. Bár erős testalkattal birt, a hivatalos munka, a sok harc és felesége elvesztésének fájdalma megtörte életerejét. Nyugalomra vágyott, de hívei kérlelésére tovább végezte lelkészi szolgálatát, egészen 1810 február 5-én bekövetkezett haláláig. Elhunytáról Kis János ezekkel a szavakkal értesítette Kazinczyt : „Ráth, ez a sok jóval számtalan csudálatosságot párosított tudós férfiú is elhagyta ezt a holdalatti világot.“ „Sajnálva haliám — válaszolta Kazinczy Kis levelére — Ráth halálának hírét. Áldott legyen emléke a jó hazafinak és világosság fiának 1
