Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 2. szám - Varga Géza: A tanító a nemzet történetében
46 Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar néptanító megteszi kötelességét híven és pontosan az iskola falain belül, amint azt a tanterv és utasítás előírja. De ez a munka ma, amikor izzó parázson járunk, amikor nem tudjuk, hogy mikor és hol robban ki a szenvedélyek romboló-pusztító tüze, — ma ez a munka nem elég. Ki kell mennünk az iskolából s meg kell keresnünk minden alkalmat arra, hogy ez a sokat szenvedett magyar nép megérezze, miszerint mellette vagyunk, vele érzünk, dolgozunk és élünk. A német-francia háborút megelőzőleg Németország állapota korántsem volt olyan szánandó, mint a mi csonka hazánké, s a német schulmeisterek mégis belátták, hogy a tartományokra szakadt német nemzet elbukik, elpusztul, ha össze nem fog s nem teremti meg az összetartó nagy nemzeti egységet. A német tanítóság megtette kötelességét hazájával szemben s arany betűkkel írta be nevét hazája történelmébe. Bismarck, birodalmi kancellár ama megállapítása, hogy a német-francia háborút nem a német katonaság, de a schulmeisterek nyerték meg, örök büszkesége lesz a német tanítónak. A történelem ítélőszéke néz reánk s várja, hogy cselekedjünk. Tanítótestvérem, te nemcsak tanító, de vezére is vagy a magyar népnek. Vezérek vagyunk valamennyien. Vezérek, kiknek munkahelye nem a Doberdón, vagy a mazuri tavaknál, nem a rokitnói mocsarakban, vagy az orosz hómezőkön, hanem azon a tanyán, falun, vagy városban van, ahova éppen Téged az isteni gondviselés helyezett. Fegyverzeted nem ágyú. gépfegyver, géz, vagy bomba, hanem a hitnek és a kultúrának a fegyverei. Azok a fegyverek, melyeket sem Trianon, sem semmiféle hatalom el nem vehet tőlünk. Forgassuk ezt a fegyvert hittel és fanatikus hévvel a nemes cél mellett, s hiszem, hogy a mi munkánk meghozza a maga gyümölcsét. A keretek megvannak, csak ki kell töltenünk szeretettel, megértéssel, kitartó, céltudatos munkával. Itt van a levente-egyesület, a cserkészmozgalom, a Move, a gazdakör, iparoskor, a különböző mezőgazdasági bizottságok, az inségbizottság, a zöldkeresztmozgalom, a Márta Egyesület, a vörös- kereszt stb. stb. magyar megmozdulások, melyek mind-mind alkalmi helyek arra, hogy bennük és rajtuk keresztül emeljük népünk nemzeti, faji öntudatát, gazdasági és közegészségügyi megerősödését. — Hóna alá kell nyúlnunk a magyar népnek, hogy érezze, hogy nemcsak kérünk tőlük folyton, de dolgozunk is értük és harcolunk érdekeikért. Nincs hálásabb nép, mint a magyar, ha érzi, hogy őszintén közeledünk feléje, ha érzi, hogy vele érzünk és érte dolgozunk is. Nem véletlen dolog, s nem is a magyar nép hibája az, hogy hiányzik belőle a nemzeti öntudat. A 400 éves Habsburg-uralom gondoskodott róla, hogy kiöjje fajtánkból a nemzeti öntudatot. Elhitették velünk, hogy a 282.870 négyzetkilométernyi Magyarországon élő 20 milliós nép egy rokontalan, elhagyatott náció, mely a maga lábán élni (Ausztria nélkül) sohasem tud, — elhitették velünk, s ma is hirdetik, hogy mi magunkra hagyatva önálló nemzeti életet élni nem tudunk, ugyanakkor, amikor ma is a mi csonkaságunk mellett a világ 68 önálló nemzete közül a megcsonkított 93.000 négyzetkilométer terület és 8 milliós lakossal is a 24-ik helyen vagyunk. Vagyis
