Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 10. szám - Hírek - Kántori rovat
376 hanem azért, mert fontosnak tartják a billentyű és a sípba tóduló levegő közötti „tapintó“ összeköttetést, hiszen csak ez biztosítja a játszó szándékának közvetlen átvitelét a hangok artikulálásába. A szélládák tekintetében a különféle újabb rendszerek (pl. kúpláda) helyett ismét a régi csuszkaládás rendszer mellé állanak, mert ennél az egyazon billentyűhöz tartozó sípok ugyanazon kanceila felett állanak, tehát bizonyos rezonanciabeli szempontok miatt előnyösebbnek bizonyult, mint a minden sípot külön kancellára állító széiláda- rendszerek. Általában az egész reformmozgalom bizonyos belső, muzikális izléstisztulás tükre, nem is szólva arról, hogy legújabban még-az orgonajátszás istentiszteletbeli szerepét is revízió alá kívánják venni egyesek arra való hivatkozással, hogy valamikor szervesebben kapcsolódott bele az orgonálás az evangélikus istentisztelet menetébe, tehát liturgikusabb volt, mint ma. Mindezek olyan kérdések, amelyek mindegyike külön tanulmányt igényelne. Az újabb organológiai irányokat jellemző minden részlet- kérdésre itt nem térhetek ki. Akit ezek a dolgok közelebbről érdekelnek, az nézze át az idevágó német irodalom újabb termékeit. Ezek között első helyen Mahrenholz Christhard : „Die Orgelregister, ihre Geschichte und ihr Bau“ c. művét (megj. Kassel, 1930.) emlitem, amelyik elsőnek tárgyalja rendszeresen az orgona sípsorainak a klasszikus méretezését. Klotz Hans: „Uber die Orgelkunst der Gotik, der Renaissance und des Barock“ c. könyve (megj. Kassel, 1934.) zenei stíluskorszakok szerint haladva vizsgálja az egyes korokból fennmaradt orgonadiszpoziciókat, és ezekből von le következtetéseket az illető kor orgonazenéjének az előadási módjára. Matthaei Kari: „Vom Orgelspiel“ c. műve (megj. Leipzig, 1936.) határozottan gyakorlati irányú : az orgonálás technikai és esztétikai vonatkozásait nagy mértékben feldolgozza, meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez a könyv nem orgonaiskola, tehát csupán ebből senki sem fog megtanulni orgonálni. Klotz Hans : „Das Buch von der Orgel“ (megj. Kassel, 1938.) talán a legnépszerűbb jellegű ebből az irodalomból: az orgonálás minden lényeges vonatkozását, tehát a hangszerkészítési, építészeti, fenntartási és orgonajátszási részét röviden és világosan, kitűnő vázlatrajzok és táblázatok kíséretében adja elő. Ennek a könyvnek az áttanulmányozását minden németül értő orgonajátszónak melegen ajánlom annál is inkább, mert a felsorolt művek közül ez szerezhető meg a legolcsóbban (ára: 3'60 RM.). Érdekes orgona- ismerettani tanulmányok találhatók a „Musik und Kirche“ c. evangélikus egyházzenei folyóirat csaknem minden számában (Bärenreiter kiadás, Kassel). Ez az irodalmi felsorolás korántsem teljes, csupán tájékoztató kíván lenni azok számára, akik az orgonáról szóló irodalom iránt érdeklődnek. Nyomatott Garab József könyvnyomdájában, Cegléden.
