Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 10. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
357 zésre nem állnak, pártoljuk addig is a Kalász Rt., mely jóminőségű papíron s megfelelő áron bocsátja a füzeteket rendelkezésre. Az evangélikus iskola nevelési értékei. Egy iskola nevelési értékei elsősorban a tanító személyében, annak tanítói egyéniségében, továbbá a rajta kívülálló körülményekben találhatók. Ha az evangélikus tanító személyében rejlő értékeket vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy az evangéliumi szellemben nevelt tanító a képzőből magával hozott gondolkodást, lelkiismeretességet, kötelességtudást, hithűséget, hivatásszeretelet nevelő munkájába is átviszi. Szükségképpeni életfeladattá lesz nála mindaz, amit az egyház és állam tőle megkíván. Lelki kényszer alatt áll, nem is tud máskép cselekedni, mint minden idegszálával, minden gondolatával, akaratának minden rezdülésével szolgálni a rájabízoít ügyet. S ez teszi őt elhivatásának lelkes harcosává, s különbözteti meg a csak bérért szolgáló, beamter lelkű, bürokratától. Nem is lehet az evangélikus tanító a „nemzet napszámosa“, mert a napszámos szó fogalmával összefort a nap járását leső, látszatmunkát végző, lelkiismeretlen ember típusa. Ennek pedig merő ellentéte az evangélikus tanító, aki az iskolai munkán kívül a belmisszió és népművelés terén legalább annyit dolgozik, mint az iskolában. Ezek a személyes vonatkozású értékek még fokozódnak a tanító intelligenciájában, példás családi életében, egyházi és társadalmi tekintélyében, népszerűségében, s ezek teszik őt a faluvezetők egyikévé. Ondícséretnek látszó megállapítások ezek, de a tárgyilagos figyelő nem fogja ondícséretnek minősíteni őket, mert az igazság előtt a bírálat is meghajol. A tanító személyén túlmenő értékek közt találjuk az evangéliumi szellemet, mely az iskola életében is uralkodó szerephez jut, főleg a valláserkölcsi nevelésben, a tanító módszerében, az olvasmányok, beszélgetések anyagában, a köszöntésben, tanterem díszítésében, irkák külalakjában, ünnepélyek műsorában stb. Ez a szellem teszi népünket a felvilágosodottság népévé, gyermekeinket egy jobb jövő várományosaivá. Ez teszi őket munkájukban kötelesség- tudókká, a hitben erősekké, az imádságban buzgókká, a felebaráti szeretet gyakorlásában kitartókká, az adakozásban áldozatkészekké, a másvállasúak iránt türelmesekké, a feljebbvalók iránt tisztelettudókká, egymás iránt becsületesekké, a bajbanlevőkhöz könyörületesekké. Ez a szellem ott látható minden evangélikus gyermek homlokán, mely néki világító szövétneke az élet útjain, mely a Krisztus tanítványainak ismertetőjele. Az értékek között nem utolsó helyet foglal el az a körülmény, hogy az ev. iskolákban a vallásoktatást a tanítók végzik. Bár mi tanítók nem rendelkezünk theológiai szakképzettséggel, annyi theoló- giai tudásunk mégis van, hogy az elemi fokon tanuló gyermek szívében szunnyadó hit csíráit fel tudjuk ébreszteni, s azokat nevelni képesek vagyunk, mert ehhez elsősorban mély hit szükséges. De érték ez azért is, mert megfelelő pedagógiai készséggel szakszerűen dolgozzuk fel hitünk igazságait tartalmazó vallástani anyagot, s a
