Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 10. szám - F. J.: Emlékezzetek meg elöljáróitokról!
Cegléd, 1938 október hó. XLIV. évfolyam, 10. sz. E93NGÉLIKUS NÉPISKOLA AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA Felelős szerkesztő : SOMOGYI BÉLA Felelős kiadó : ÖZV. KISZELY JÁNOSNÉ MEGJELENIK HAVONTA. Szerkesztőség: Körmend, Kossuth Lajos u 24. sz. Kiadóhivatal: Cegléd, evang. iskola. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre . . 10'— P, fél évre 5'— P Postatakarékcsekkszámla : 42.523 Emlékezzetek meg elöljáróitokról! „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották nektek az Isten beszédét és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.“ (Zsidó lev. 13: 7.) Gondoljunk az előttünk járó tanító-nemzedékre. Tegyünk összehasonlítást az ő munkájuk és a miénk között! Jelenjen meg előttünk nemes alakjuk, igazságszerető, becsületes, hívő szívük. Éljük át újból azt a sok szépet és jót, amit belőlük önmagunkba felszívtunk. Valóban Isten titkainak sáfárai voltak ők. Jaj nekünk, ha nem azok lettek volna! Miből élnénk mi most? Minden ember annyit ér, amennyit a beléoitott eszmék világából meg tud valósítani. Az eszmék életrekeltői és útegyengetői a tanítók! Kik voltak a mi út- egyengetőink ? Figyeljünk az életük végére. Munkában megfáradt és életüket a közért, másokért feláldozott, csendben elvonult emberek! Esetleges emberi gyengéik és fogyatékosságaik is csak figyelmeztetőink lehetnek, hogy vigyázzunk, hogy mibennünk azok meg ne ismétlődjenek és életre ne keljenek ! Ha nem mindig az „Isten beszédét“ szólották, úgy szóljuk mi azt, mert a mai nyugtalan kornak evangéliumra és Isten beszédére van szüksége, hogy legyen miben bíznia és legyen kibe kapaszkodnia, aki felemeli és új életerőkkel tölti meg naponként! Amint elődeinktől mi is csak vettünk, úgy a mi kötelességünk is csak adni, szellemi és lelki kincseket továbbadni. Kicsiny híveinknek legyünk példaadói mi magunk is. Egy pillanatra se feledjük, hogy tágranyílt szemük reánk tekint és mindig csak vár tőlünk valamit 1 Vájjon milyen szemmel fognak visszaemlékezni mireánk húsz, negyven, ötven év múlva ? Mi marad meg a lelkűkben belőlünk, az „Isten beszéde“-e, vagy csak egy szigorú tekintet, amely felülről reájuk tőrként hasít ? Követik-e majd a hitünket, életpéldánkat és eszméinket ? Osszeroskadok felelősségem súlya alatt és Téged kérlek Uram : tégy^ engem életformáló vezérré, eszközzé a Te kezedben, hogy a Te Igédet, beszédedet szóljam és a tehozzád vágyó kicsinyeket közelebb, mindig közelebb vigyem Tehozzád! Erre segíts, óh édes Istenem 1 F. J.
