Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 8-9. szám - Vida Béla: A tanító a gyülekezet életében
307 tanító ha meg tudja kedveltetni magát, nélkülözhetetlenné teszi egyéniségét az ifjúság előtt. Ezzel minden időkre megalapozza pozícióját gyülekezetében. Sohase hatalmi szóval próbáljon hatni rájuk, hanem cselekedetével. Okos, meggyőző beszédével szoktassa őket arra, hogy minden szavát, minden utasítását, még a ki nem mondott óhaját is szívesen, minden kényszerítő érzés nélkül teljesítsék. Különösen nehéz boldogulni a serdülő ifjúsággal. Mindig akad közöttük akadékoskodó, akinek fő gyönyörűsége telik abban, ha a tanító minden szavába beleakadhat. Még a jobbik eset, ha ezt nyíltan cselekszik, nem pedig alattomban, szinte bujtogatva. Van eset rá, hogy az ilyent az ifjúság maga közösíti ki soraiból, vagy igyekszik meggyőzni gondolkodása helytelen voltáról. De legtöbb esetben a tanítóra vár ez a nehéz feladat. Nehéznek mondom, mert egy-két tapintatlan, vagy kemény szó, gúnyoló kifejezés egészen elmérgesíti a helyzetet. Az ilyen ifjú ha nem is szól hasonló értelemben az összejöveteleken, de alattomos ellensége marad az ifjúsági munkának. A filiabeli tanító legyen a legjobb templomba járó ember gyülekezetében, hogy így jó példájával a többi gyülekezeti tagot hasonlóra buzdítsa. Beszélje meg az ifjúsági összejövetel alkalmával, hogy együtt menjenek vele a templomba. Szívesen mennek vele, sőt, ha a faluban itt-ott kapujában pipázgató egyháztagot lát, hívja barátságos szóval. Akárhányszor mondta már egy-egy ilyen módon templomba invitált gyülekezeti tagom : „Igen örülök, hogy elmentem, legyen szíves a jövő vasárnap is beszólni, tanító úr, mert okvetlen elmegyek ám.“ Igen kevés tisztviselő van, akinek annyi felettese volna, mint éppen a felekezeti tanítónak és ezért nagyon kényes a helyzete, mert elsősorban egyházi hatósága követelményeinek kell eleget tennie, de nem szabad figyelmen kívül hagynia azt sem, hogy mint állam- segélyes tanító világi hatóságaival szemben is ugyanazon kötelezettségei vannak. Egyházi hatósága elvárja tőle, hogy minden gyülekezeti munkában részt vegyen, viszont világi hatóságai — mert hiszen megszámlálhatatlan azoknak száma, amelyeknek a tanító alá van rendelve — elvárják tőle, hogy minden a falu művelődését célzó munkában vezetőszerepet vigyen. Ezen világi kötelezettségeire a tanítónak majd legközelebbi előadásomban térek ki bővebben. Egyházi hatóságával szemben a legmesszebbmenő tiszteletet kell tanúsítania a tanítónak, erre különös súlyt kell fektetnie, mert hiszen a világfelforgató nemzetközi uszítok éppen ezen a ponton próbálják minden eszközzel megingatni a keresztyénséget alapjaiban. Ha sikerül az egyházszeretetben megingatni annak tagjait, már csak egy lépés választja el őket a győzelemtől. Ne felejtsük el egy pillanatra sem, hogy a vörös szörny kinyújtotta csápjait a világ minden tája felé és ha sikerült megingatnia az embereket a tekintély-tiszteletben, az egyház és annak vezetői iránti hűségben, akkor megszűnik az Istenben vetett hit is, amely alapja a keresztyén világrendnek. Akkor a vörös veszedelem üli felettünk diadalorgiáit és elborítja az egész világot. Ezért megint csak az apostol szavait idézem : (Róm. lev. 13. 1. vers.) „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak, mert nincsen hatalmasság, hanem csak az .,/•> ' > ^ " r ''' - -- - - .., — „.- „
