Evangélikus Népiskola, 1938

1938 / 8-9. szám - A jövő tanítója

291 oktató nyomában s egész életre kiható építő hatást, példaképet nyer­nek tőle? Mindebből kell valaminek lennie a jó tanító mai értelem­ben vett eszményében, de még ennél többnek kell lennie a jövő tanítójában. Ha a jövő tanítójának már nem kell munkaerejének nagy részét anyagi sérelmeinek orvoslásáért vívott küzdelmekben kimerítenie, eltűnik a nyilvánosság elől az egyesületi tanítói megmozdulások ma még általános kísérő eleme, ami az egyesületi megnyilatkozás lég­körét oly sokszor feszültté s idegenek részére ellenszenvessé teszi. Nemzeti, művelődési, társadalmi érdek és kívánság, hogy elérve a méltó helyet állásunk megbecsültetésében, megszűnjön az a helyzet, amikor erőnket a sokféle anyagi kérdés megoldásáért, a tanítói munka értékelésében még mindjg fennálló sok különbség eltüntetéséért vívott küzdelem köti le. így marad szabadon a tanítóság minden ereje nemes hivatása szolgálatára s őrhelyén előtte álló feladatainak maradéktalan, teljes megoldására. így válhatik a jövő tanítója a művelt embert nemcsak külső körülményeiben s nemcsak látszatra megközelítő, de erőteljesen képviselő, öntudatos egyéniséggé. így nem kell külső megjelenésé­ben túlozni magát s világfit játszania, hogy észrevegyék s egyenlő­nek tartsák a társadalom más művelt egyéneivel. így nyer nyugodt, biztos fellépést környezetének minden társadalmi megnyilvánulásában, amidőn nem kell félrehúzódva várnia, míg rákerül a sor közös társa­dalmi megmozdulásokban, feladatok megoldásában. A jövő tanítója nem forgácsolhatja szét erejét, mint ma oly sok tanító, kinek néhol akkora tömeggel nehezedik vállára a munka, hogy meghaladja egy ember erejét s ez egyenesen hivatása betöl­tésének kárára van. A jövő tanítója szorosan vett nevelő-oktatói munkájában a tudományos felkészültséget állandóan keresi, tökéle­tesíti. ismeri a helyes eszközöket falukutató munkájában. Oklevele megszerzése után sem szakad el az elméleti tudományos vizsgálódás területétől, a nevelés titkainak, örök értékeinek megismerésétől s általában a neveléstudomány szolgálatától. Maradhat emellett a gyakorlati életben is ügyeskedő, többoldalú ember. A jövő tanítójá­nak anélkül, hogy egyoldalúvá kellene válnia, szorosan vett nevelő- oktatói hivatása rovására nem szabad erején felüli megbízatásokat, tisztségeket, feladatokat vállalnia. Kell, hogy maga a nevelés-oktatás olyan egyház- és nemzetépítő feladatot jelentsen számára, ami eléje helyezendő más feladatkörök szolgálatának. Nevelőnek kell lennie a szó legnemesebb s fokozott értelmében, aki a gondjaira bízott ifjúságot bölcseséggel, szeretettel oktatva egyháza és hazája iránti szeretetben, istenfélelemben neveli s feddhetetlen, tiszta jellemű éle­tének például adásával kicsinyeket és nagyokat egyaránt Istenhez vezetni segíti. Megnövekedő képzettségi fokok felemelik a jövő tanítóját s neki magasabbról messzebb kel! látnia, de szélesebb látókörben is egy marad a cél: követni elődeinek helyes ösvényét s a legnagyobb tanító : Krisztus nyomdokait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom