Evangélikus Népiskola, 1938

1938 / 7. szám - Simon Lajos: Az osztatlan evang. elemi népiskola hit- és erkölcstani tananyagának részletes beosztása

264 rontották. Emberi okoskodásokat kevertek Jézus szent tanításaiba. Krisztus után körülbelül ezer évvel már annyira megromlott a ke- resztyénség, hogy a hamis tanítás folytán kétrészre szakadt az egy egyház. Egyik fele lett a görögkeleti, vagy röviden a keleti egyház; a másik fele pedig a római katolikus, vagy nyugati egyház. A nyu­gati egyházban 500 év múlva megint szakadás állott be. Ugyanis az Isten Fia vallását annyira elváltoztatták, megrontották, hogy nem is lehetett ráismerni a Krisztus egyházára. A jó Isten azonban tá­masztott olyan férfiakat, akikkel megtisztíttatta az Ő egyszülött Fia által alapított, de az emberek által megrontott egyházat a téves ta­nításoktól. így az idők folyamán több különféle keresztyén felekezet alakult. Hát akkor melyik az igaz egyház, mert csak egy lehet az? A sok egyház közül abban valósul meg az Isten országa, azaz az az igaz egyház, amelyik tisztán és igazán hirdeti Jézus tanítását és a Jézus által rendelt két szentséget Jézus rendelése szerint szolgál­tatja ki. Ez az egyház a mi szeretett evangélikus keresztyén egyhá­zunk, mert a mi egyházunk egyenes folytatása az apostoli keresz- tyénségnek. A mi igaz egyházunk Jézus tanítását tisztán a Biblia alapján hirdeti, s a szentségeket is Jézus rendelése szerint osztja ki. Ezért evangélikus egyházunkhoz mindhalálig szeretettel ragaszkod­nunk kell, hiszen ez az igazi egyház! De azért a más felekezetű­eket sem szabad lenézni, kigunyolni, hanem szeretettel és igazi evangéliomi élettel kell nekik megmutatnunk, hegy milyen az igazi, keresztyéni élet! Milyen a jó evangélikus keresztyén ember? Temp­lomjáró, imádkozó, éneklő, Biblia-olvasó, áldozatokat hozó, feleba­rát-szerető. Keressük meg a Szentkönyvünkben a következő helye­ket : Jel. 2:10. v.: „Légy hív mindhalálig és néked adom az élet­nek koronáját“. Ján. 3:11. v.: „Tartsd meg azt, amid van, hogy senki el ne vegye a te koronádat“. Mát. 5:16. v.: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedete­iteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat“. Énekeljük el a 236. énekünket 1 27. félóra. A Szentlélek áldásai. A múlt lecke kikérdezése. Melyik az igaz egyház? Kik ennek a tagjai? A Szentlélek első nagy áldása, melyben az igaz keresztyéneket részesíti a bűnbocsá­nat. Aki tehát igazán hiszi, hogy minden bűnét a jó Isten napon­ként megbocsátja, az mindennap új erővel törekszik a jóra és az emberek szeretetére. Az ilyen ember napról-napra közelebb jut a tökéletességhez, melyet majd a halál után a mennyben ér el. Á bű­nöket egyedül csak az Isten bocsáthatja meg. (Márk. 2:7.) A Szent­lélek másik nagy áldása a feltámadás. Mindenkinek meg kell hal­nia. Azt azonban nem tudjuk, hogy mikor halunk meg, melyik év­ben, melyik napon; nem tudjuk, hogy hol halunk meg. Azt sem hogy soká leszünk-e betegek, vagy hirtelen halunk-e meg Csak azt tudjuk, hogy bizonyosan meghalunk és hogy mindennap közelebb jutunk a sirhoz. Mi a halál? A halál nem más, mint a lélek elvá­lása a testtől. Mindkettő visszatér oda, ahonnan származott. A test a földből lett; tehát a testünk visszatér a földbe. Lelkünket az Isten leheli belénk; tehát a lélek visszatér az Istenhez. Testünk a világ végéig a földben marad. A világ végén Isten ismét visszaküldi lel­

Next

/
Oldalképek
Tartalom